Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Megemlékezési szertartások

megidézett mítosz révén fontos eszköze a közösség kontrollálásának, vagy, ami ezzel egyenértékű, a kollektív, ugyanakkor hiva561 talos emlékezet fenntartásának. A szimbolikus reprezentáció közös értékeket közvetít, csökkentve ezáltal a csoporton belüli nézeteltéréseket. A mitikus valóság a társadalmi valóság szimbolikus, metaforában kifejezett megidézése, melyből elsősorban a hivatalos elképzelés bontakozik ki. Ugyanakkor a mítosz a kollektív vágy, ebben az esetben a rezisztencia kompromisszumos lehetősége, a hivatalosság által még veszélytelennek ítélt és így elfogadható véleménynyilvánítási szint. A rítus - hivatalosan is - funkcionalizált nyelvezete

562 formalizáltsághoz vezet. A megnyilatkozások nagyon stilizáltak és állandósult panelekből épülnek fel, a kánonban rögzített szabályok alapján. A szókészlet nagyon behatárolt, a befejezés pedig az előre rögzített kapcsolódási pontok révén előre látható.

563 A személyekhez kötődő kultuszokban általános gyakorlat, hogy a megemlékezések sorában a legfontosabb dátum az elhalálozás időpontja. Erzsébet királyné estében azonban eleinte úgy tűnt, ettől eltérő gyakorlat alakul ki, mivel halálát követően (az első időkben) kiemelt szerepe a már életében hagyománnyá vált Erzsébet napi ünnepségeknek lett. Ezt 1898. október 4-én emelték hivatalossá, a vallás- és közoktatásügyi miniszter 4196/1898-as számú rendeletével,

564 eleget téve a királyné halála után megerősödött kultuszban megfogalmazódott igényeknek: „Legyen a nemzetnek két országos ünnepe: Augusztus 20. -ika és november 19.-ike, egyik ei hit, másik a nemzet apotheozisa. "

565 A királyné névnapjáról való megemlékezés a magyarok körében 1865-re nyúlik vissza, mikor Ferenc József e napra hívta össze az erdélyi országgyűlést a Magyarországgal való unió kimondására. Ugyanezen a napon nevezett ki Erzsébet királyné egyszerre 11 magyar palotahölgyet is, melyben az ez iránt vágyakozók a magyar udvartartás kialakításának kísérletét látták. „A főváros tehát valósságai tüntetett Erzsébet napján s minden templomban fényes istentiszteletet tartottak, Trautwein János peelig még a bécswiedeni kápolnában is lelkes magyar beszédben ünnepelte a császárnét. "

566 1866-ban az országgyűlés Erzsébet napkor kezdte meg tanácskozását, melynek során üdvözletüket fogalmazták meg a jeles nap alkalmából a császárnénak.

567 1867-től, láthatjuk, a királyné névnapjáról üdvözlő felirattal való megemlékezés általános gyakorlattá vált az országgyűlés mindkét házában.

568 A felsőházban rendszerint a kalocsai érsek, míg az alsó561 Connerton, Paul: Megemlékezési szertartások. In: Politikai antropológia, szerk.: Zentai Violetta. Bp., Osiris—Láthatatlan Kollégium, 1997. 65-66. old. 562 Ez magában rejti az ígéretet és esküvést, áldást és átkot, melyeket meghatározott sorrendben hajtanak végre. 563 Connerton, Paul: Megemlékezési szertartások. In: Politikai antropológia, szerk.: Zentai Violetta. Bp., Osiris—Láthatatlan Kollégium, 1997. 67-75. old. sei Rendeletek tára. 1898. Bp., Nr. 229. 967-970. old. 565 Vasárnapi Újság 1899. november 19. 782. old. 566 Márki Sándor: Erzsébet, Magyarország királynéja 1867-1898. Bp., 1899.40. old. 56/ Képviselőházi Napló 1865-1868. III. köt. 1-2. old. 568 Képviselőházi Napló 1865-1868. V. köt. 218. old.