Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

nem kell szükségszerűen a férfi dominanciához kötődnie, egyszer a jövőben jelentheti majd azt is, hogy férfi, nő egyaránt használhat nőket és férfiakat. Jo Doezema, aki Kempadooval együtt adta ki a Global Sex Workers című, szexmunka párti tanulmánykötetet (Kempadoo és Doezema 1998) még tovább megy, és úgy érvel, hogy a nyugati feministáknak a harmadik világbeli prostituált nőkért (köztük a szexturizmusban „használtakért") való aggódása álszent, hamis és alaptalan. Doezema, aki amszterdami bordélyokban dolgozott (lásd Chapkis 1997:8), -A Network of Sex Work Projects szóvivője. Szerinte a Coalition Against Trafficking in IVoweu-nck (CATW) és első vezetőjének, Kathleen Barry-nek (1995) a „harmadik világbeli prostituáltakról" való felfogása abba a szélesebb nyugati feminista irányzatba illeszkedik bele, amely igazából azért teremti meg és teszi közszemlére a bajba jutott, kárt szenvedett „Másikat", hogy ezzel igazolást gyártson a maga intervencionista szándékainak valóra váltásához (Doezema 2001:16). Az olyan feministáknak, amilyen Barry is énei tovább — azért van szükségük „a harmadik világ kereskedelmi adás-vétel tárgyává tett áldozatainak megsebzett testére", hogy ezzel hatásos metaforához jussanak, melyet bizonyos feminista célok elérésének szolgálatába állíthatnak. Olyan célokról van szó, melyeket a harmadik világbeli szexmunkások egyáltalán nem tekintenek magukéinak s nem kötelezik el magukat mellettük (uo.). Véleménye szerint a nyugati feministák kolonialisták, szemléletmódjuk „orientalista", saját céljaikkal törődnek csak, csak kihasználni akarják a harmadik világbeli prostitúciót. Doezema étveit aláássa az a tény, hogy a Harmadik Világ asszonyai nemcsak a CAlAV-t támogatják intenzíven, de a szexturizmus, az emberkereskedelem és a férfiak prostitúciós erőszaktevései elleni akciók élvonalában is mindenütt megtalálhatók. Doezema tudatában van érvelésének gyenge pontjaival. Azt állítja, hogy a nem nyugati feministák meg vannak szédítve; aggódnak a maguk prostituáltjaiért, holott inkább az őket mozgató motívumokkal kellene tisztába jönniük. Számukra a „harmadik világbeli prostituált" metafora. A rengeteg félelem, szorongás és az uralmi viszonyok metaforája. ... A „szenvedések gyötörte harmadik világbeli prostituált" alakja kiváló szimbólum tud lenni példának okáért a tőke globális terjeszkedése mértéktelenségének és a nőkre gyakorolt negatív hatásának érzékeltetésére (18). Doezema, miközben azzal vádolja a nyugati feministákat, hogy érthetetlenül negatív fényben jelenítik meg a prostitúciót, ő maga, érdekes módon, azt a módszert választja, hogy érthetetlenül pozitív képet fest róla. „Pozitívabb fényben jelenítem meg, mint amilyen valójában, hiszen mindenkiben valami rettenetesen negatív kép él. Emiatt hajlamos vagyok csak a jó vagy a jópofa elemeit kiemelni" (Chapkis 1997:8). Az 1990-es években a férfiak szexturizmusáról a legalaposabb és a legtöbb információt tartalmazó munkát O'Connell Davidson írta. A szerző által ezekkel a férfiakkal készített interjúk (melyekből már szemelgettem) föltárják motivációikat, elsősorban nőgyűlöletüket és azt a szándékot, hogy a karib térségben kárpótolják magu-