Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

jól ismert formája a férfiak viselkedésének (Hoigard és Finstadt 1992) - a férfinak olyan élvezetet jelenthet az áruba bocsátott és megvásárolható nők testében való gyönyörködés, hogy pénzt már nem is feltétlenül költ a szexuális kielégülés megszerzésére. Fgy nőnemű kutatónak efféle, „voyeurködés" okozta problémával nem kell bajlódnia. Professzor uraimék a nőből szexturistát csinálnak, mert a szexturizmust és a prostitúciót úgy közelítik meg, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalmi nemi szerepeket. A prostitúció, nekik, pusztán a „professzionális szolgáltatások" egy lehetséges formája, amelyet férfiak és nők egyaránt nyújthatnak akár nők, akár férfiak számára. Azok az általunk föntebb idézett nők, akik kutatásaikban ugyancsak szexturistának minősítik a turistanőket, nem osztják ezt a nyers, merev szexmunka-értelmezést. Politikai filozófiájuk nem oly naiv, mint a férfi professzoroké. Ok, marxista feministákként, az osztály- és faji elnyomás megnyilvánulásainak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a társadalmi nemi szerepek mentén kikristályosult elnyomás rendszerének. Élesen kritizálják a nyugati szexturistákat, amiért azok, kihasználva osztályhelyzetük előnyeit és faji privilégiumaikat, kizsákmányolják a helyi nőket és férfiakat, de nem tekintik a prostitúciót a nők elnyomásán fölépülő intézménynek, amely egyszersmind a nőkre ártalmas veszélyes üzem. Ennek az álláspontnak legismertebb női képviselője Kamala Kempadoo (2001). 0 elsősorban az osztály- és faji egyenlőtlenségekben keresi az okokat, neki a női vonatkozások csak annyiban bizonyulnak relevánsnak, hogy a Harmadik Világban a nők helyzetét szélsőségesen fenyegetik a számukra különösen kedvezőtlenül alakuló gazdasági egyenlőtlenségek. A nők elnyomásának kérdésköre (azaz az erőszak és a szexuális kizsákmányolás), amely a radikális feminista perspektívában hangsúlyosan előtérbe kerül, nála nem jelenik meg az elemzésben. A szexturizmusban felhasznált prostituált nőre és férfira egyaránt úgy tekint, mint „aki nyer a bolton". A nők csupán gazdasági hasznot húznak (míg a férfiak maszkulinitásuk visszaigazolását is megkapják), de a különbségek olyannyira kiegyenlítődnek, hogy férfi és nő szexturista egyfelől, férfi és nő szexmunkás másfelől, a globális és faji választóvonalak mentén megosztott gazdasági rendszeren belüli pozícióikban és elhelyezkedésükben számtalan hasonlóságot mutat egymással (Kempadoo 2001:1). Kempadoo a nők szexturistává minősítését arra használja föl, hogy bebizonyítsa: a prostitúció férfidominancián alapuló feminista értelmezései nem állják meg a helyüket. Úgy véli, az, hogy a karibi világban mind női, mind férfi szexturisták jelen vannak, azt támasztja alá, hogy azok a feminista beszámolók és éttelmezések, amelyek a prostitúciót és a szexmunkát megmagyarázandó, kizárólag a férfi hegemónia működésmódjában keresik az okot, valószínűleg adósak maradnak az érvényes magyarázattal (57). A „női szexturizmus'" kifejezés lehetővé teszi számára, hogy „a »prostitualt« és a »kliens« esszeneialista kategóriái mögé" hatoljon, kimutassa, hogy „ezek a kategóriák nem rögzítettek, egyetemlegesek, történelem felettiek, hanem képesek sajátos módokon átalakulni és változni" (uott). A prostitúciónak tehát - mondja Kempadoo -