Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

zelve vagy emberi ürülékkel összekenve. Válaszul arra, bogy a szexiparnak nincs női vásárlóközönsége, a prostitúció egyes apologétái arra hivatkoznak, hogy majd ha eljönnek a mindenki számára azonos lehetőségeket kínáló „daloló holnapok", a nők éppen ugyanolyan természetességgel és ugyanolyan módon fognak szexuálisan használatba venni férfiakat, fiúkat és nőket, ahogyan most a férfiak teszik ugyanezt (McClintock 1992). E felfogás szerint tehát csupán szexista attitűdök tartják vissza a nőket attól, hogy kedvüket leljék mások szexuális kizsákmányolásában. Néhány friss keltezésű írásból kitetszik, hogy a prostitúció „szexmunka" értelmezése mellett elkötelezett lobby éppen a „női szexturizmus'" létével kívánja azt bizonyítani, hogy a prostitúcióról adott radikális feminista elemzések nem helytállók, s hogy a prostitúció lehet a társadalmi nemi szerepektől független, azokról leválasztható jelenség. A szexet munkaként értelmező és a nőkben szexturistát látni akaró irányzatra jó példa a két férfi társszerző által írt Sex and Tourism című könyv (Ryan és Hall 2001). A szerzőpár különösen éles hangnemben utasítja vissza a szexturizmus és a prostitúció feminista kritikáját. Azt állítják, hogy a szexturizmusról folytatott legtöbb vitát ... egyszerűen ellehetetlenítette a feminista retorika, amely deklarative leszögezte, hogy kliens csak férfi, prostituált pedig csak nő lehet... Ebből következően a prostituált csak áldozat lehet (Ryan és Hall 2001:37). A szerzők elméleti perspektívájában mind a szexturistát, mind a prostituált nőt és férfit „liminális" helyzetű ágensnek kell tekinteni: „a szexturizmus során zajló minden aktus liminális emberek közti interakcióként értelmezhető" (1), „a liminális emberek küszöb-emberek, akik két világba tartoznak egyszerre, közbülső életet élnek" (3). Ez a posztmodern perspektíva teszi lehetővé a szerzőpáros számára, hogy azt állíthassák: a prostitúció tekintetében sem beszélhetünk egyetlen igazságról. Szerintük „... annak a repertoárnak, melyet a szexmunkás a kliens számára tartogat, minden egyes története, akkor, abban a pillanatban, mikor előadják, igaz" (XIV). A posztmodern tobzódás a jelzőkkel azt mondatja velük, hogy „a szexturizmus természetszerűleg plurális, multivokális és multidimenzionális a maga nemében" (50). A prostitúció munkaként való felfogását igen pozitívan támogatják: „A szexmunkának mint professzionális szolgáltató munkának a tagadása (melynek éppúgy lehetnek »rossz« és »jó« napjai, mint bármelyik más munkának) továbbra is a marginalizálást és a stigmatizálást szolgálja" (147). Elismerik, ugyanakkor, hogy egy rossz nap a prostituált számára akár a halált is jelentheti. „Sajnos éppen elég gyilkosságot követtek már el eddig, hogy tudhassuk: egy rossz nap az élet kioltásával is járhat" (49). Ami azért, lássuk be, más „professzionális szolgáltatások" esetében nem mondható tipikusnak. Szerzőink, érdekes módon, olyannyira elfeledkeznek a társadalmi nemi szerepek közötti különbségek jelentőségéről, hogy könyvüknek az alkalmazott módszertant bemutató fejezetében elfelejtik megemlíteni azt az apróságot, hogy ők maguk férfiak. Viszont számtalanszor említik, mennyi nehézséget jelent a jelenség tanulmányozásában a vizsgálódás óhatatlanul „voyeur" jellege. A szexiparon belül a „voyeurizmus"