Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

tosabbnak tartja a társadalmi osztályuralom szerepét a társadalmi nemi szerepek jelentőségénél. Miért akarják a nőket is oda sorolni? Azok a feminista teoretikusok (én is közéjük tartozom), akik különbséget kívánnak tenni a férfiak és a nők vakációs szexe közt, és hangsúlyozni is kívánják a különbséget, nagy valószínűséggel radikális feminista perspektívából tekintik a prostitúció kérdését. Ebből a perspektívából nézve, a prostitúció a nők elnyomásából születik; nem egyéb, mint a nők férfiak közötti, szexuális célú cseréje, ami az egész emberi történelemben mindvégig ott húzódik a nők elnyomása mögött. Ahogyan Miilet megjegyzi, a prostitúció „élű kövület", azaz az ősi rabszolgatartásnak a gazdasági rendszerekben bekövetkezett változásoktól függetlenül tovább élő formája, amely ma is minden nap arra emlékeztet minket, hogy a férfiak a történelem folyamán mindvégig kereskedtek nőkkel (Millet 1975). Újabb időkben a radikális feminista tudósok már úgy érvelnek, hogy a prostitúciót egyenesen a szexuális erőszaktétel egyik formájának kell tekinteni - amely a dologért való fizetés aktusával próbálja meg azt a látszatot kelteni, hogy a szexuális aktust illetően voltaképp konszenzusról van szó (Jeffreys 1997). A férfiak prostitúciós viselkedését azért lehet szexuális erőszaktételként értelmezni, mert a prostituált nők nem akarják az aktust: hogy túlélhessék, érzelmileg ki kell lépniük abból, és ez ugyanúgy traumatikus sérülést okoz számukra, mind fizikai, mind érzelmi értelemben, mint ahogyan a szexuális erőszaktétel összes többi válfaja (Farley et al. 1998). A radikális feminista teoretikusok tisztában vannak azzal, hogy a rasszizmus és az osztályelnyomás hogyan alakítja a prostitúcióban megvalósított szexuális kizsákmányolás konkrét formáit. Kathleen Barry, például, The Prostitution of Sexuality (1995) című művében kristálytisztán ráérez arra, hogyan van jelen a rasszizmus a szexturizmus vagy a nők adásvétele gyakorlatában, és rámutat azokra a gazdasági kényszerekre is, amelyek a nőket arra késztetik, hogy ebbe belenyugodjanak. De a prostitúció az ő felfogásában mégiscsak elsősorban a férfierőszaknak és a nők elnyomásának megnyilvánulási módja. Azok a teoretikusok és aktivisták, akik a nőkből szexturistát akarnak csinálni, hajlamosak a szexmunka-értelmezés mellett lándzsát törni. Ez az irányzat a prostitúciót legitim munkaként kívánja elismertetni (Bindman 1998, Jenness 1993, Chapkis 1997, Nagle 1997). Azonban a prostitúció társadalmi nemi szerepek szabta természete - vagyis az a tény, hogy túlnyomórészt a férfiak azok, akik nőket és lányokat, (illetőleg férfiakat és fiúkat) használnak a prostitúcióban a maguk céljaira - nem könnyíti meg legitim munkaként való elismertetését. Ha a prostitúció nem több szokványos munkánál, nehéz megmagyarázni, miért nincsenek nők számára férfiakat és fiúkat kínáló bordélyok. Nehéz megmagyarázni, miért nem ábrázolják a férfiakat női igények kielégítésére szolgáló pornografikus tárgyként, őket miért nem mutatják be (ahogyan a nőket, egyes - férfi közönséget kiszolgáló - pornográf alkotásokban) levi-