Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

akár szexuális zaklatással is felér; férfiak zsongják körül őket a strandon, azt duruzsolva a fülükbe, bogy milyen gyönyörűek, és megpróbálják fölcsípni őket. Mullings arról számol be, bogy amikor Jamaicában 1997-ben megkérdezték a turistákat, mennyire bizonyultak elégedettnek a szigeten kapott szolgáltatásokkal, „55,8 százalékuk érezte úgy, hogy a nyaralás során zaklatásoknak volt kitéve" (Mullings 1999:65). A nyári romantikázás, amit a turistanők a karibi szigetvilág „parti fiúival" élnek át, ugyanazt jelentheti számukra, mint ha Ibizán töltenék a vakációjukat partnerükkel. Khan munkatársainak az egyik, európai vakációi során tanúsított viselkedéseiről kérdezett nő olyan élményekről számolt be, melyek nem sokban különböznek attól a viselkedéstől, amelyet a Sanchez-Taylorés Kempadoo-féle szerzők a szexturizmusba tartozónak akarnak tudni. Arról beszélt, hogy szerinte fontos, hogy találkozz valaki újjal, és hogy a nyaralás végéig magadhoz tudd kapcsolni. Igen, szeretem a romantikus vakációkat! Igen, két emberrel találkoztam, de az egyik tévedés volt... Azt hiszem, a nők... szóval, ha magad alatt vagy, és a pasi rád mozdul, és neked sincs ellenedre, nagyon ritkán utasítod vissza (Khan et al. 2000:228). Ma a nőkben ilyesfajta érzések kavarognak, akkor nem nagyon érthető, miért lenne az, ami Ibizán történik, „nyári romantikázás", ami pedig Jamaicában, az „szexturizmus". A turistanők némelyike enged a folyamatos csábításnak (ami - a viselkedés célpontjául kiszemelt személy nézőpontjától függően - lehet zaklatás is), és végül elhiszi azt, hogy a helybéli férfiak valóban odavannak érte. Thomas finom elemzést ad az Európán belül nyaraló turistanők szexuális viselkedéséről, akik szívesebben lépnek kapcsolatra utastársaikkal, mintsem a rossz körülmények között tengődő helybéliekkel, és arra a megállapításra jut, hogy sokan inkább romantikára, mintsem szexuális együttlétre vágynak, de a férfiak által kifejtett nyomás hatása alatt, ha vonakodva is, újra és újra elcsábulnak (Thomas 2000). Nagyon úgy tűnik, hogy a turistanők a karibi szigetvilágban hasonló nyomás alatt találják magukat. Az ide látogatók tényleg nem ismerik föl, hogy a férfiak anyagi juttatásban érdekeltek, és azt feltételezik, hogy valóban egy rövid romantikus kaland kedvéért rajongják körül őket, vagy valami talán még ennél is komolyabbért. A prostitúciós szexualitást többek között az teszi sajátossá, egyedivé, hogy a prostituált nő, aki szexuálisan kiszolgálja a férfiakat, anélkül teszi ezt, hogy ebben ő maga élvezetet lelne. A „szexturista" nők esetében a szex nagyon másképpen alakul. Egy barbadosi fiú, akit Phillips vizsgálatában kérdeztek meg, így magyarázta a turistanők iránt érzett lelkesültséget: az itteni nők nem tudnak baszni, és nem akarnak leszopni sem. Könyörögsz neki, hogy tegye meg, és még akkor sem csinájja, ha meg csinájja, úgy tesz, mintha szívességet tenne. De egy fehér nő! Azért rimánkodsz, hogy haggya mán abba! (Phillips 1999:192). Ebben az esetben éppenséggel a „szexturista" az, aki „szolgáltatást nyújt" a helybélinek, és nem fordítva! A férfi-dominancia hatalmi dinamikáját nem fenyegeti semmi! A bevett szexuális gyakorlat nem azt célozza, hogy a nőnek nyújtson szexuális kielégülést. A férfiak szexuális megelégedésére