Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

SHEILA JEFFREYS: Szexturizmus, avagy „Csinálják ezt nők is?"

történik. Ősidőktől fogva pontosan ez a gyakorlat az oka annak, hogy a férfiak prostituált nőkhöz járnak (McLeod 1982) - az nevezetesen, hogy a feleségük bizonyos dolgoktól húzódozik. Az ilyen kapcsolatokban zajló szex egyáltalán nem hasonlít a prostitúciós szexre. A helyi férfiak a nemüket megillető privilégiumnak és a szexualitás férfi-dominaneiájú konstrukciójának köszönhetően ellenőrzésük alatt tartják a szexuális kapcsolatot, ugyanúgy, ahogyan bármelyik nő esetében megtehetik, ha turista, ha helybéli. A „női" és „férfi" szexturizmus közötti másik nagyon jelentős különbség abban rejlik, hogy mekkora károkat okoz a turista viselkedése. A férfi szex-turizmus azokat a szokványos sérüléseket okozza, amelyeket a világon mindenhol minden nő elszenved a férfiak prostitúciós viselkedése során, Nyugaton éppúgy, mint a turista-paradicsomokban (Farley et al. 1998). Az öncsonkolás erősen kapcsolódik a szexuális erőszaktétel, gyerekkori abúzus kapcsán, megerőszakolás során vagy prostitúciós aktusok folyamán átélt élményéhez (Jeffreys 2000b). Egy angol szexturista Thaiföldön úgy nyilatkozott O'Connell Davidsonnak, hogy nehezen tudja megemészteni az általa használt nők öncsonkításra való hajlamát. ... belevágják magukba a kést. Berúgnák, és csak úgy elkezdik döfködni magukat. Én ezt borzasztónak találom. Mielőtt kibételek egy lányt, mindig megnézem a karját, hogy csinált-e magával valamit. (O'Connell Davidson 1995: 42). A „női szexturizmus" esetében nem látni bizonyítékát az ismétlődő szexuális erőszak traumatikus nyomának. A kutatók egyetértenek abban, hogy a karibi társadalmakban minél több „skalpot" szerez egy férfi, annál „férfibb", annál magasabb a kortárscsoportján belül a státusza, s mivel a fehér nők több pontot érnek, a „fiúk" valójában szociális előnyöket kovácsolhatnak maguknak a turistanőkkel folytatott szexuális viszonyaikból (Kempadoo 1999b). Az a szex, ami ezeken belül zajlik, a férfi szupremácia tradícióinak megfelelően zajlik, azaz a férfi az, aki behatol, és nem neki kell - ahhoz, hogy túlélje az aktust - szétnyílnia és befogadnia, miközben a testét tárgyként használják. Egy férfi turisták által használtjamaikai prostituáltak munkatapasztalait tanulmányozó kutatásból a nyerseségig szókimondó leírást kaphatunk a rájuk leselkedő veszélyekről, az őket fenyegető erőszakról (Campbell et al. 1999). Ez az élményvilág radikálisan elüt a „parti fiúk" eseményvilágától, viszont jól egybevág azzal, amit a nyugat-európai prostituáltakról tudunk (Iloigard és Emstadt 1992). A jamaikai vizsgálatban szereplő nők számára az a legfőbb jó, ha el tudják kerülni, hogy az aktus során beléjük hatoljanak - ha a kliens csak olyasmit kér, hogy vizeljék le vagy magas sarkú cipőben tapossák meg. Legrosszabb élményként a legváltozatosabb történetek tudnak szerepelni: a kliens maehetével támad a prostituáltra, mert nem elégedett a végzett munkával; a nő megegyezik a klienssel a szexuális szolgáltatást illetően, majd a pasas hatodmagával jelenik meg a hotelszobában (Campbelletal. 1999: 140). A nők rendszeresen arról számolnak be, hogy soha nem lehet tudni, nem válik-e veszélyessé a kliens. Ahogyan egyikük megfogalmazta: „mindig rettegsz, mert soha nem lehet tudni, mi történhet meg. Mindig tel-