Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

mennyivel figyelmesebbek és lovagiasabbak a helybéli férfiak, mint az otthoniak!"). Hogyan nyilatkozik minderről „Judy" nevű interjúalanyunk, egy a Dominikai Köztársaságba áttelepült, ötvenes éveinek végén járó, meglehetősen túlsúlyos fehér északamerikai nő? Ha bemész egy diszkóba a [fehér] férfiak azt nézik, milyen az alakod. A dominikaiak erre nem figyelnek, mert szeretik a nőket, imádják a nőket... Nagyon romantikus természetűek, sohasem gorombák. Egy fehér férfi nagyon durva tud lenni, a dominikaiak egészen másmilyenek. Egy fehér férfi bármikor képes azt mondani neked, hogy „vén kurva". A dominikaiak - pedig jó párral volt dolgom közülük - soha nem mondanának ilyet neked. Nagyon udvariasakés tisztelettudók. Tüzet adnak, ha tá akarsz gyújtani, kinyitják az ajtót és előre engednek, abszolút úriemberek. A fehér férfiaknak ez eszébe sem jut. Szóval, ha a civilizált világban elhanyagolt asszony voltál, amikor idejössz, akkor, persze, amint idejössz, rögtön levesznek a lábadról. Az olyan nőknek, mint „Judy", a Dominikai Köztársaság olyan terepet kínál, ahol egyszerre képesek saját nőiességüket megerősíteni (hisz képesek hatalmat gyakorolni férfiak fölött) és bosszút állni a fehér férfiakon (hiszen a konkurrenciához - értsd: a fekete hímekhez - fordulnak szexuális kielégülésért). Életükben először, olyan helyzetben vannak, hogy ők diktálnak. Otthon a szexturista fehér nő faji privilégiumait gyakran háttérbe szorítja a fehér férfiéhoz képest másodrendű nemi szerepköre, illetve amazénál rosszabb anyagi helyzete. A szexturizmus üdülőhelyein viszont emezek egyfajta személyes erőforrásul szolgálnak és mások fölött gyakorolható hatalmat jelentenek. Közben pedig a nemi szerepekről és a szexualitásról kiformált véleményeik sikeresen akadályozzák meg, hogy magukat szexuálisan kizsákmányolónak lássák. A társadalmi nemi szerepekről folytatott diskurzus a nőket szexuálisan passzívnak és fogadókésznek láttatja, a férfiakat pedig olyanoknak, akik természettől fogva telhetetlenül falánkok és nem válogatnak. A nemi szerepek és a szexualitás ilyen esszencialista fölfogása szerint egy nő sosem használhat ki úgy szexuálisan egy férfit, ahogyan egy férfi kihasználhatja a nőket, mivel a heteroszexuális penetratív közösülés föltételezi, hogy a nő behódoljon a hímnek, befogadja őt. Tehát a férfi „használja" a nőt. Nem számít mekkora a különbség életkorban, anyagi, társadalmi, faji erőfölényben a női turista és a helybéli hím között, ettől még „az van gondolva", hogy a hím a szexuális együttlétből nem csak annyi hasznot húz, hogy pénzt kap érte, de még plusz „élvezeti" haszna is van belőle, így tehát semmiképp nincs ugyanúgy kihasználva, ahogy a prostituált nőt használja ki férfi kuncsaftja. Különösen igaz ez akkor, ha a használt férfit faji, etnikai vagy kulturális Másikként konstruáljuk meg, akiről kinyilatkoztatjuk, hogy megfékezhetetlcnül vágyik arra, hogy annyi nőt szerezzen meg, ahányat csak képes. Végkövetkeztetések A szexturizmus iránt mutatkozó igény bonyolult módon kötődik olyan diskurzusokhoz, amelyek természettől adottá konvertálják - majd pedig ily minőségükben