Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

helyeslik - azokat az egyenlőtlenségeket, melyek az osztályhelyzet, a társadalmi nemi szerepkészlet és a faji hovatartozás alapján konstruált Másság erővonalai mentén strukturálódnak rendszerré. Vagyis olyan diskurzusokhoz, amelyek az emberi társas viszonyok mélységesen hierarchikus modelljét tükrözik vissza és segítik folyvást újratermelni. Bár a szexturisták mind háttérparamétereik, mind pedig konkrét szexuális irányultságaik szerint heterogénnek mutatkozó esoportot alkotnak, közös bennük arra való hajlandóságuk, hogy e hierarchikus modell híveiül szegődjenek. Közös bennük az is, bog)' élvezik, ha harmadik világbeli turistáskodásuk lehetővé teszi számukra, hogy a nemi szerepek, faji hovatartozás és gazdasági helyzet kirajzolta hierarchiában megőrizzék domináns pozíciójukat, netán még följebb is jussanak rajta. A Harmadik Világban a neokoloniális hatalmi erőviszonyok rendkívül komoly segítséget nyújtanak a nyugati szexturistának arra, hogs' szexuális lényként másokkal való kapcsolatai fölött teljhatalommal rendelkezzék, ennek eredményeképp pedig megadják neki az ahhoz szükséges hatalmat, hogy nyomába eredjen a maga választotta fantáziavilágnak. Úgy juthat szexuális élményekhez, hogs' nem kell szankcióktól tartania; megszabadulhat az életkorához, kinézetéhez tapadt szociális jelentéstartalmaktól; anélkül sértheti meg a szexuális életet szabályozó társadalmi normákat, hogy annak társadalmi pozíciójára bármiben hátrányos következménye lehetne; igazi, élő embereket saját maszturbációs fantáziái megtestesítőjévé fokozhat le. Röviden: a szexturista a való életben olyan tapasztalatokra tehet szert, mint amilyenekre a fantázia birodalmában a pornográfiához fordu lók. A szexualitást és a szexuális tevékenységet a pornográfia radikálisan másmilyennek mutatja, mint amilyennek a valóságban mutatkozik. A pornográfiában az emberi tevékenység a valós világon kívüli időben és térben játszódik le, amelyet Griffin „pornotópiá"-nak nevez (Hartsock 1983:175). A szexturista számára az általa fölkeresett üdülőhelyek a fantázia szigetei, melyeket kis barna baszógépek népesítenek be, bulizni szerető, kúl fekete csajok, „primitív illatú" feka csődörök, akik „pinán és pénzen" kívül semmi egyébre nem tudnak gondolni, meg latin temperamentumú gentlemanek, akik imádják a nőket. A szexturistának akár férfi, akár nő- ahhoz, hogy megvalósítsa fantáziáit, semmi egyebet nem kell tennie, mint mélyen belenyúlni a zsebébe, hiszen, akárcsak a kapitalista társadalmak minden más szereplője is - ahogyan Marx fogalmaz -, ott tartja társadalmi hatalmát és társadalmi kapcsolatait. Az, hogy a nyugati szexturista zsebében elegendő „hatalom" található arra, hogy másokat Másokká, egy pornográf színpad puszta figuráivá transzformáljon, világosan tanúskodik arról, milyen eszelős gazdasági, szociális és politikai egyenlőtlenségek vannak a gazdag és a szegény országok között. Az, hogy egy csomó nyugati ember kifejezetten kívánja is így használni ezt a hatalmat, jó mutatója annak, milyen komoran baljós az emberi természetnek és az emberi társas viszonyoknak az az uralkodó modellje, melyet társadalmaik kínálni képesek nekik. (Léderer Pál [ordítása)