Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

otthon rá sc néznek a férfiak, itt, Negrilben, valóságos aranybányára bukkan. Minden férfi vele foglalkozik, bókokat mondanak neki a szépségéről, és látszik rajtuk mennyire kívánják, de tényleg! ... Ezek a férfiak mind megszállottan futnak a farkuk után. Nem tudnak másra gondolni mint a pinára meg a pénzre ... Chicagóban az ilyen egyszetűen nem létezik. Ez maga a titokzatos fantáziavilág. Bejárod... - aztán meg hazamész. Mikor megkérdeztük, vajon meghívná-e magához egy fekete szeretőjét, és bemutatná-e a családjának, a barátainak, nagyon nyomatékosan vetette el ennek még a gondolatát is. „Nem, nem! Ugyan már! Soha! ... Ez nem így működik. Ez valami egészen más. Ez kikapcsolódás. Nyári szünet. A fantáziába menekülés." Mindazonáltal jóval több ez, mint egyszerűen arról való fantáziálás, hogy az embernek mindenféle személytelen szexuális kapcsolatai lehetnek anélkül, hogy lebukna és megszégyenülne. Erőteljesen „rasszokhoz"-kötött fantázia ez, hatalomról és bosszúállásról. Az olyanok, mint az idézett hölgy, olyan jó testű, fekete férfiakat keresnek, olyan kigyúrt szex-gépeket, akik fölött hatalmuk lehet és van, és a hatalomnak e fölött az eleme fölött kár lenne elsiklani. Ez ugyanis azoknak a nőknek is fontos, akik elvetik a fehér felsőbbrendűség ideológiáját. Ilyenek pedig sokan vannak, például a liberálisok, aztán azok a fiatal fehér nők, akik - egy csomó fiatal fehér férfihoz hasonlóan - a „feketeséget" trendi, „hí/" árucikként fogyasztják, meg a fekete bőrű amerikai és brit szexturistanők. 7 Macmillan céloz arra, hogy a nyugati fekete turistanő szexuális fölajzottságának van transzgresszív eleme. A „primitív illatú" fiatalembert Ez utóbbi csoportok nem kívánják kivenni a részüket a föntebb bemutatott nyíltan ellenséges, rasszista szexuális fantáziálásból. Ok más fantáziáikat kívánják kiélni, bármik legyenek is azok: kúl fiatalemberek imádatának tárgya lenni, Terry Macmillan-féle regény főhősévé válni, „istápolni és tanítani a nemes vadembert". Mindegy, hogy konrétan milyen ábrándot kergetnek, mindegyikük a gazdasági erőfölényére hagyatkozva kezdeményezi és fejezi be - kénye-kedve szerint - szexuális kapcsolatát a helyi férfiakkal; magán a kapcsolaton belül pedig, gazdasági helyzetükből és faji hovatartozásukból adódó hatalmukat kiaknázva, oly módon tartják őket ellenőrzésük és irányításuk alatt, ahogyan egy fehér férfinak sohasem dirigálhatnának. Olyan hatalomkiélési módok ezek, amelyekhez nincsenek hozzászokva, és fölhasználásukat még azok a turistanők is élvezik, akik a rasszizmusnak nem az ellenséges és gyalázkodó válfaját gyakorolják, hanem az egzotikum-teremtőt. A fehér nők számára ez az erőfölény elég nyilvánvalóan saját fehér mivoltukhoz kötődik, valamint turistanői státusukhoz és anyagi helyzetükhöz. Élményeiket egyfelől a „bennszülött" asszonyok helyzetéhez mérik hozzá („lám-lám, minket tisztelnek és védelmeznek, nem úgy, mint azokat"), másfelől saját otthoni helyzetükhöz („itt biztonságban érezhetjük magunkat, nem kell félnünk, ha éjszaka egyedül kimegyünk az utcára vagy férfi kíséret nélkül merészkedünk be egy diszkóba", „hogy megkívánó Stella kicsit „kurvoidnak" érzi magát, de élvezi ezt az érzést.