Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
Kéretik tudomásul venni, hogy a nászúi mint hagyomány szentelte kulturális intézmény 1 tipikusan szexturizmusként értékelendő tevékenység. Két ember, a rite de passage szimbolikájának eleget teendő, rövid időszakra kilép normális - tehát a munkavégző tevékenység primátusa alá helyezett - életkereteiből, ezt expliciten demonstrálandó, otthonát elhagyja, elutazik valahová idegenbe. Hogy a Maldív-szigetekre-e vagy Velencefürdőre, az ebből a szempontból (de csak ebből z. szempontból) teljesen és tökéletesen mindegy. Szex és turizmus elemeit, jelentéseit összerakva, a szexturizmusnak azonban más konfigurációja is előállhat. Ez pedig abban mutatkozik meg, hogy a hétköznapiságáből radikálisan kilépő individuum igyekszik, sok minden más mellett, szexuális élmények habzsoló fogyasztásával is kifejezésre juttatni, hogy ő most „ki van lépve". Megfordítva is igaz. Az „évi rendes szabadság" kitüntetett jelentőségét nem csak az adja, hogy reggel „nem megyünk be 1 A szokás persze erősen kultúra-, anyagi helyzet- és életforma-specifikus. A Magyar Néprajzi Lexikon, például, tartalmaz ugyan „nászéjszaka" címszót, „nászút" címszót azonban nem - s ez az embert nem is nagyon lepi meg. Jelen sorok írása idején az internetre tévedve arról olvasok, hogy manapság arra a kérdésre: „na, és hova mentek nászútra?" a megkérdezettek a zavar és mentegetőzés legkisebb jele nélkül válaszolják azt, hogy „sehová!". Okként azt hozzák föl, hogy „(a) fiatalok nagy többsége már az esküvő előtt túl van a mézesheteken, testi és lelki értelemben egyaránt", másfelől pedig azt, hogy hajtás van (aggódás a munkahelyért, a vevőkörért stb.), fontosabb dolgokra kell takarékoskodni, megszűnt a motiváltság. 2 AII. világháború - fogalmazzunk így - kedvezőtlenül befolyásolta a német férfi-női „korfa" egymáshoz dolgozni...", hanem az is, hogy az élet többi fontos dimenzióira is másként tekintünk, lazábbak vagyunk, szabályokat fölfüggesztünk, időleges érvénnyel új szabályokat hozunk (pontosan tudva, hogy csak időleges érvényűek) etc. Az is lehet, persze, hogy nem mi hozzuk meg ezeket a döntéseket, hanem „az élet", s mi csak igazodunk ehhez. A hatvanas-hetvenes években, amikor hazánkat ellepték az „endékás csajok", efféle megfontolás vezethette ide őket. Látogatásuk kétségen felül kimerítette a szexturizmus definícióját. 2 Bizony, nem csak a nászutasokat kell besorolnunk a szexturizmus rokonszenves művelőinek sorába, hanem sok mindenki mást is még. Hitték volna, például, hogy Esterházy Péter is szexturista volt (vagy ha nem is aktív szexturista, de a szexturizmus passzív élvezője mindenképpen)? Pedig bizony!... Amikor úgy ír: ... az ég adta világon semmi sajnálnivalót nem temetett maga alá a DDR-eltekintve a költő megénekelte endékás csajoktól, akikvaló viszonyának alakulását. Olyan helyzet alakult ki, melyben a „fiatal lányok" korcsoportjának erős versenyhelyzetben kellett megküzdenie a „fiatal férfiak" elnyeréséért a náluk alig néhány évvel idősebb, így szexuálisan igencsak versenyképes (sőt, esélyesebb) női korosztályokkal. Hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, a német lányok férfi-szűkében voltak. A „nyugatnémetek" a maguk férfiéhségére kereshettek csillapítást a kapitalizmus világán belül. Az „endékás csajoknak" nem nagyon nyílt lehetőségük a spanyol tengerpartra vagy Saint-Tropezbe menni, hogy nyarukat az ottani fiatal férfiakkal aranyoztassák be. Nekik a szocialista blokk országai maradtak, köztük is talán elsősorban Magyarország, Európa legnagyobb meleg vizű tavával.
