Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

összeegyeztethetetlen módon viselkedik. Észlelt szexuális tevékenységformái összeegyeztethetetlenek a nemétói társadalmilag elvártakkal (az olyan nő, akinek a szexhez való viszonya személytelen, aktívan kezdeményező és instrumentális, az nem lehet „igazi'

1 nő), szégyent hoznak rá (olyan valamit árul pénzért, ami része saját személyének-személyiségénck, és ami tisztessége elvesztése nélkül áruba nem bocsátható). A prostituáltat használó férfi viszont, éppen ellenkezőleg, a nemi szerepeihez társított személyiségjegyekkel tökéletes harmóniában lévőnek bizonyuló módon viselkedik („ragadozó" módjára kezdeményező a szexben, személytelen és instrumentális), az általa elkövetett szexuális transzgresszió tehát bocsánatos bűn, mivel nem kompromittálja társadalmi neme megszabta identitását" (O'Connell Davidson 1998:127). így egy paradoxon áll elő. Minél inkább azzal a mesével próbálják mentegetni és igazolni a férfiak prostituált-használatát, hogy társadalmi nemi szerepük és szexualitásuk biológiai determináltságukból adódik, annál mélyebbnek bizonyul a prostitúcióban immanensen rejlő ellentmondás: ahhoz, hog>

r „természetes" szükségleteiket kielégítsék, a férfiaknak „természetellenes" nőket kell igénybe venniük (O'Connell Davidson 1998:128). Mindez segít megmagyarázni azt a tényt, hogy bármily erősen befolyásolják is netán szexuális érdeklődésüket az ellenségességnek és az uralkodni vágyásnak kedvező kulturális elemek, mégis nagyon sok nyugati férfit egyáltalán nem vonz az a gondolat, hogy prostituáltakhoz forduljon. Akinek fantáziáját az foglalkoztatja, honnan is kerítsen magának szexuális vágyainak korlátokat nem ismerő kielégítéséhez olyan nőket, akik örömmel belenyugszanak, ha nem tekinti őket többnek, mint tárgynak, az nem föltétlenül prostituáltakról álmodozik. Tegyük hozzá: azok a férfiak, akik Nyugaton prostituáltakhoz fordulnak, különféleképpen racionalizálják a maguk viselkedését, s különbözőképpen is „használják" a prostituáltakat (lásd O'Connell Davidson 1998). Az egyik lehetséges nézőpontot azok a férfiak képviselik, akiket tökéletesen kielégít, ha olyan nőkkel és serdülőkkel léphetnek sietős, anonim jellegű szexuális kapcsolatra, akikről azt gondolják, alávaló „mocsok ribancok", használati tárgyak. (Az ő számukra önmagában és önmagáért erotikus egy prostituáltat használni.) A másik végponton azokat találjuk, akik rendszeresen mindig ugyanazt a nőt keresik föl, akik a nő igénybe vétele köré egyfajta fiktív románcot vagy barátságot próbálnak kiépíteni... egy olyan fiktív világot, amelyben még akkor is úgy érezhetik, hogy a másik figyelt fül őrájuk, a másik választotta őket - mindenki más helyett azért őket, mert őket kívánta meg -, ha pénzért vásárolták a szexet. E két szélsőség között helyezkednek el azok a férfiak, akik egy sor (gyakran nagyon is találékony) gya2 Arról a tényről, hogy olyan férfi is akad, aki nem kér a prostituáltak szolgáltatásaiból, a radikális feministák nagyon is gyakran megfeledkeznek. Elemzéseik, mint Hart megjegyzi, vagy arra ösztönöznek, hogy „minden férfiban prostituáltak kuncsaftját lássuk", vagy pedig arra, hogy „a prostituáltak kuncsaftjaiban minden férfi megtestesítőjét, szimbólumát lássuk" (1994:53).