Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON - JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A fantázia szigetei

korlatnak es fantáziaképnek hódolnak, melyek mind arra hivatottak, hogy a szexuális ellenségesség és a szexuális kölcsönösség olyan illuzórikus egyensúlyának látszatát keltsék, amelyet ők személy szerint szexuálisan igen izgatónak találnak. Hogyan viszonyítsuk mindezeket a szexturizmus iránt mutatkozó igény jelenségéhez? Szögezzük le legelőször is azt, hogy nem minden fehér szexturista férfi gondolja magáról azt, hogy ő prostitúciós szolgáltatásokat venne igénybe. Jól látszik ebből, hogy a szexturizmus bármelyik célországában legyünk is, a prostitúció - a maga társadalmi szervezésmódját tekintve - nem homogén jelenség. Egyes országokban a szexturizmus elsősorban úgy jött létre, hogy nagy tömegeket foglalkoztató, erősen piaci szolgáltatásra berendezkedett szexiparokat hoztak létre és fejlesztettek föl külföldi katonai kontingensek állománya számára (Truong 1990, Sturdevant és Stoltzfus 1992, Hall 1994). De olyan helyeken is fölütötte fejét, ahol semmiféle szexipar nem létezett - mint Gambiában, Kubában és Brazíliában (Morris-Jara 1996, SanchezTaylor 1997, Perio és Thierry 1996). Ráadásul még az olyan országokban is, mint Thaiföld és a Fülöp-szigetek, ahol a turizmus-orientált prostitúció egy már létező, formálisan szervezett, katonai igényeket kielégítő bordélyházi szektorra települt rá, a turista-forgalom felfutása életre keltett egy informá/is prostitúciós szektort is (az ebben dolgozó prostituáltak hotelekben, diszkókban, parkokban, a tengerparton és az utcán egyaránt megpróbálnak strichelni, s egyáltalán nem szokatlan, hogy a fölszedett pasikkal hosszabb távra érvényes, nehezen áttekinthető tranzakciókba bonyolódjanak). Ennyi elég is ahhoz, hogy a szexturizmus üdülőtelepein zajló prostitúció egészen más jelleget öltsön, mint az, amely a gazdag nyugati országok vöröslámpás negyedeiben folyik. A különbség érzékelhetőségét fölerősíti az a tény, hogy az informális prostitúció sok helyütt olyan kapcsolati formákat ölt magára, amelyek látszólag minden üzleti elemet nélkülöznek. Olyan formákat, amelyekben olyan turisták, akik világért se ismernék be maguknak, hogy prostituáltakat vesznek igénybe, mélységesen egyenlőtlen és kizsákmányoló szexuális kapcsolatokba léphetnek olyan helybéliekkel, akik világért se lennének hajlandók magukat prostituáltnak tekinteni. Ez azt is jelenti, hogy a prostitúció a szexuális örömszerzés egész sor különböző lehetőségét kínálja (nem okvetlenül csak a bordélyok, go-go klubok vagy az utcai strichelés nyílt, leplezetlen „pénz kontra szex" üzleteit), s ily módon a szexturista számára színes és változatos tárházát nyújtja azoknak a helyzeteknek, amelyekben nemének és nemi szerepeinek tudatában lévő, az általuk nyújtotta jogokkal élő egyénnek érezheti magát. Választhatja az ellenségesség kifejezésének nyílt formáit (katalógusból választ ki egyet a bordélyban vagy bárban fölsorakozó lányok közül; az. utcákat tömegesen ellepő prostituáltak valamelyikétől vesz olcsó, kapkodva lebonyolított szexuális szolgáltatást). Átadhatja magát a kölcsönösség fantáziavilágának egy átlagos turistadiszkóban fölcsípett nővel (vagy serdülővel), akit vendéglőbe visz, etet-itat, hogy egy-két napig elhitesse magával: romantikus kapcsolat ez kettejük között, dehogyis üzleti egyezség az alapja szexuális interakcióiknak. Vagy pedig - s