Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

ra nézve vannak igen súlyos következményei, hanem a férfiak egymás közti kapcsolataira nézvést is. A nemi jelleg különbözőségének bizonyossága híján a közösség minden erre a különbségre építő törvénye és belső köteléke veszélybe kerül. A közösségteremtésben aktív részt vállaló nőktől nem várható, hog)' olyan politikai rendszert alakítsanak ki, melyben a férfiak is hajlandók szerződéses partnerként részt venni. Sokkal valószínűbb, hogy olyan törvényeket és végrehajtási módszereket próbálnak kikényszeríteni, amelyek ahelyett, hogy védelmeznék a férfiak „természetes jogait", erőteljesen szembefordulnak azokkal. A kőkemény szexturisták és szexpatriálők számára az a tény, hogy az európai/észak-amerikai nők áthágják a két nem egyformaságát tiltó alapvető tabut, egy másik korlát hasonlóan romboló hatású áttörésének rémét vetíti előre, nevezetesen a heteroszexualitás és a homoszexualitás közötti határét. Bishop és Robinson egy Bangkokban élő kanadai expatriait regényéből idézi a következő sort: „ha fehér nővel dug az ember, azt már csak egy hajszál választja el a homoszexualitástól" (Moore 1993:107, idézi Bishop és Robinson 1998:167), és ugyanez a felfogás világlik ki a fehér nők kapcsán a TSM beírásaiból. Mindez óhatatlanul ráirányítja figyelmünket egyfelől a férfiak és a nők egyformaságát, valamint a homoszexualitást tiltó tabu, másfelől pedig a személyiség és az önrendelkezés tárgyában kialakult hagyományos liberális diskurzusok közötti összefüggésre. Nagyon is idevág Brace (1997) gondolatmenete Hobbesnak a „territórium-védő" En-ről kialakított felfogásáról. Hobbest igen erősen foglalkoztatta az az elképzelés, hogy az egyén ki van szolgáltatva az elnyomásnak, és „korlátok közé szorítja az ellenséges világ, melynek meghódítását és uralását célul tűzi maga elé": Hobbes az En-t, a „racionális tudatot" erődfallal, az önbecslés érzésével veszi körbe; innen nézve mindenki más: kívülálló. Távoli személy. Ezért minden ember egyszerre potenciális ostromló, megszálló és egyben ellenálló, várvédő is. Önnön személyiségünket olyan zárt entitásként értelmezzük és tapasztaljuk meg, melyet meg kell védelmezni a behatolás és a megszállás, az elnyomás ellen ... Jóllehet minden személy egy-egy körülhatárolt szféra, a határokról kiderülhet, hogy nagyon is gyengék, könnyen áthághatók. Hobbes arra ösztökél minket, hogy vegyünk szemügyre egy felnőtt embert, és „figyeljük meg, mily törékeny az emberi test váza" ... Az emberi test Hobbes által kiemelt törékenysége, gyengesége ... döntő fontosságú a határok áttörésével kapcsolatos férfiúi félelmek esetében (1997:143-144). Brace mindezeken túl arra is rámutat, hogy a hobbesi En-re a McClintock (1995) által említett koloniális vagy gyarmati En-hez hasonlóan jellemző „a tehetetlenséghez és a leépüléshez társított katasztrofális határáttöréstől (a megroppanástól) való félelem, mely a határok túlzásba vitt kiépítésével, valamint a korlátlan hatalomról való képzelgésekkel jár" (McClintock 1995:26). Ha az En-t területként, az En-ek közötti kapcsolatokat pedig megszállásként, elnyomásként és hódításként fogjuk fel, akkor mindez a nemiség síkján kikerülhetetlenül a nemi erőszaktól való félelemhez vezet. I la a szexturisták a Dominikai Köztársaságról úgy vélik, hogy közel áll a „ter-