Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

tő meg, ezért képes e vágyak mélyreható vizsgálata rávilágítani arra, mivé formáló­dott Európában és Észak-Amerikában az Én és a „Másik" képe. Ezeknek a férfiak­nak az erkölcsi beállítódása minden másnál ékesszólóbban mutat rá egyfelől arra, hogy a klasszikus liberalizmusnak az autonóm Énről kialakított felfogása milyen jellegze­tesen fehér, maszkulin és heteroszexuális vonásokat tartalmaz, másfelől pedig azokra a feszültségekre, melyeket a liberalizmus e válfajának részrehajló és kirekesztő univer­zalizmusa ébreszt. A szexturizmus és a Dominikai Köztársaság A Ilispaniola szigetének keleti kétharma­dán elterülő Dominikai Köztársaság lakosa­inak száma nyolcmillió körül van. Az ország gazdaságát az évszázadok során előbb a gyarmatoknak osztályrészül jutó elhanya­golás gyengítette, utóbb Trujillo harminc­két éven át tartó diktatúrája, majd külföldi katonai beavatkozás, végül, a legutóbbi év­tizedekben, mindenekelőtt a külföldi adósság sorvasztotta. Az 1980-as években a kialakult adósságválság és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások nyomán elfogadásra került egy sor olyan in­tézkedés, melynek célja a gazdaság szerke­zetének átalakítása volt. Ez az intézkedés­csomag az átlagemberek életszínvonalát nemigen emelte meg (a Világbank 1992-es becslései szerint a lakosság hatvan százalé­ka élt szegénységben; Howard 1999:33), viszont sikerült fellendítenie a turizmust, a gazdaságnak azt a szektorát, melyet a kor­mány már az 1970-es évek óta igyekezett előtérbe tolni. Ma már évente mintegy 1,8 millió turista érkezik az országba, többsé­gük Észak-Amerikából vagy Európából (WTO 1997). A látogatók jó része - meglehet, egyene­sen többsége - „hétköznapi" turista, aki csupán az olcsó nyaralás (netán nászút) csábításának engedve utazott az Antillákra, de az ország rajtuk kívül az úgynevezett szexturisták számára is komoly vonzerőt je­lent. Azokat a heterogén csoportot alkotó látogatókat nevezzük szexturistáknak, akik a vendégfogadó helyen helybélinek számító nőkkel, férfiakkal vagy gyerme­kekkel valamilyen gazdasági alapú szexuá­lis kapcsolatot alakítanak ki. Az ilyen turis­ták állampolgárságukat, korukat, etnikai hovatartozásukat, „faji" identitásukat, sze­xuális érdeklődésüket és irányultságukat, valamint társadalmi és gazdasági hátterü­ket tekintve igen sokfélék lehetnek, mint ahogy külföldi tartózkodásuk során tanúsí­tott szexuális magatartásuknak is rengeteg formája lehet, és szexuális érintkezéseiknek is a legkülönfélébb szubjektív jelentéseket tulajdoníthatják (Clift és Carter 2000, Kruhse-MountBurton 1995, O'Connell Davidson 1995, Pruitt és LaEont 1995. Sanchez Taylor 2000). Különbség mutatko­zik közöttük mindezeken kívül abban is, hogy mennyire tekintik a szexet nyaralásuk „központi" elemének. Azok számára azonban, akiket cikkem­ben „kőkemény" szexturistának nevezek, átgondolt és felvállalt eleme a motiváció­nak a nemi érintkezés bizonyos típusai utá­ni vágy (ezek többnyire az odahaza drága, ritka vagy kockázatos módozatok: szex egy­szerre több férfi vagy női prostituálttal és/vagy gyerekekkel, vagy transzneműek-

Next

/
Thumbnails
Contents