Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JULIA O'CONNELL DAVIDSON: A szexturista, az áttelepült, ez utóbbi ex-neje, meg az őt kiváltó „Másik"

kel, vagy más rasszba tartozó prostituálttal). A „kőkemények" között sokan akadnak, akik oly mértékben találják vonzónak az egyik vagy másik úti célhoz társított gyönyöröket, hogy a bevándorlás mellett döntenek, és végleg letelepszenek az általuk választott szexparadicsomban. Az ilyen expatriálók (vagy, mondhatni, szexpatriáltak) egyik-másik célterületen gyakran aktív részt vállalnak a szexturizmus propagálásában és a turizmuson alapuló prostitúció megszervezésében (lásd Ireland 1993, O'Connell Davidson és Sanchez Taylor 1996, Seabrook 1996, Truong 1990), és a Dominikai Köztársaság esetében vitán felül ez történt. Boca Chicában, Puerta Platában és Sosuában (az országba irányuló szexturizmus három legfontosabb célpontjában) a turisták számára a prostituáltakkal való kapcsolatteremtést igencsak megkönnyítő szállodák, éttermek és bárok tulajdonosainak és vezetőinek nem kis része Észak-Amerikából vagy Európából betelepült szexpatriált. Közülük a kalmárösztönnel rendelkező élelmesebbek hamar ráébredtek, milyen kitűnő marketinglehetőségeket kínál az internet, így szállodáik és bárjaik ma már több olyan weboldalon is megtalálhatók, melyek a szexturizmust hirdetik. Példának okáért a Boca Chicában élő amerikai szexpatriáltak egy része szoros kapcsolatot épített ki az Egyesült Államokban létrehozott Travel & /lie Single Male nevű klubbal, és ezen keresztül hirdeti szolgáltatásait. A klub - mely csupán egyike azoknak a hasonszőrű szerveződéseknek, melyeket szexturista férfiak igazgatnak szexturista férfitársaik igényeit kielégítendő- körülbelül ötezer taggal büszkélkedhet, és tagságának zöme fehér bőrű amerikai. Az évente ötven dollár tagsági díjat kérő TSM a belépőknek még külön útikalauzt is kínál (Cassirer 1992). A tagok negyedévente hírlevelet kapnak, kedvezményesen vehetik igénybe a szállodák és bordélyházak egy részének szolgáltatásait, de mindenekelőtt beléphetnek a TSM internetes oldalára. A honlapon a világ számos országáról van adat: hogyan lehet a legkedvezőbb áron odautazni, szálláshoz, programlehetőségekhez jutni, megtalálhatók a helyi prostitúcióról összegyűjtött információk, de a honlapra látogató az illető országok női szexmunkásairól készült szoftpornó fényképekben is elgyönyörködhet. Mindemellett a webszájt még két üzenőfalat és egy csevegőszobát is kínál, ahol a tagok megoszthatják egymással „szextrém" élményeiket, véleményüket, újdonságokat közölhetnek a többiekkel, és praktikus utazási tanácsokkal láthatják el egymást. Azokon az interjúkon kívül, melyek a Dominikai Köztársaságban készültek harmincegy szexpatriálttal és harminc „kőkemény" szexturistával (akik közül öten TSM-tagok voltak), jelen tanulmány bőségesen merít a TSM internetes oldalain megjelent anyagokból is. A klub tagjainak világnézete általánosságban jól jellemzi az átlagos „masszív" heteroszexuális férfi szexturistákat (O'Connell Davidson 1995, 1996, 1998), a nemi szerepekhez, a „fajhoz" és a szexualitáshoz való hozzáállásuk pedig összhangban van a szexturizmusnak ezt a formáját propagáló egyéb kalauzokban és internetes oldalakon (például a „Kalauz a Eülöp-szigetek dimbes-dombos tájaihoz", a „Bordélyok, örömtanyák és egyéb bűnbarlangok szerte a világon" vagy „A világutazó szexkalauza" című kiadványokban) kifejezésre juttatott meg-