Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
za az ügy egyik magyar elkötelezettje. A korona azonban Janice G. Raymondot, a University of Massachusetts professor emeritá-ját illeti, aki Thaiföldön is a svéd modellel kívánná megoldani a problémát (lásd Leuchtag 2003:14). A svéd modell alább következő ismertetése után az olvasó remélhetőleg egyet fog érteni velem abban, hogy a valóban mizogin és előítéletesen általánosító „szőke nő" viccek helyett térjünk át a „Janice G. Raymond" viccekre. A 9 milliós Svédországban mindig is kevés volt a prostituált, s lanyha az üzletmenet. Különböző tanulmányok szerint az 1999 előtti évtizedekben két és fél ezernyi prostituált tevékenykedett az országban, közülük mintegy hatszázan „strieheltek". Évente 125 ezer férfi fordult volna meg a piacon (Bocthius 1999). Ez jól illusztrálja, hogy Svédországban erős gyökerei és érdekérvényesítő mechanizmusai vannak a szigorú puritán hagyományoknak. Érthető, hogy a feminizmusnak az a komor irányzata, mely a nők szexuális fölszabadulását, nemi örömszerzésüket azon az alapon ítélte el, hogy „ebből is csak azok a disznó férfiak jönnek ki jól", 30 könnyűszerrel meg tudta lovagolni ezt a puritán mentalitást. Svédországban ugyanakkor az állami paternalizmusnak is erős gyökerei és érdekérvényesítő mechanizmusai vannak. A törvény kiverekedésében fontos szerep jutott annak a sokszor, sok helyütt hangoztatott érvnek, hogy ezzel a lépéssel ez a kis, és korábbi nemzetközi jelentőségéből egyre inkább kikopó ország - most képes lehet valamiben példát mutatni a világnak. Ki tudja, mi lehetett fontosabb szempont: embereket fölszabadítani, üdvös társadalmi változásokat életre hívni - vagy a világ előtt demonstrálni: „fasza gyerekek vagyunk"? A lehetséges motívumoktól függetlenül, az 1999. január l-jén életbe lépett törvény a következőket mondja ki: Bárki, aki fizetség ellenében kíván alkálim szolgáltatáshoz jutni - ha tevékenysége nem ütközik máskülönben az általános büntetőjogi rendelkezésekbe - prostitúcióra való felhujtásban és ilyen szolgáltatások megvásárlásában találtatik bűnösnek, amiért pénzbírsággal vagy hat hónapot meg nem haladó időtartamú elzárással büntethető. (Kiemelés L.P.) Ez, egy szempontból, valóban forradalmi változást jelent a prostitúció kezelésében, ugyanis azzal, hogy a tiltó, kriminalizáló elvet kenetve nem a nőt, hanem a szolgáltatást vásárló férfit kriminalizálja egyedül, szembefordul a liberalizmus társadalomelméletéből következő régi kriminalizációs logikával. Nevezett társadalomelmélet arra épül, hogy radikális választóvonalat húz a nyilvános (vagy köz-) szféra és a privát szfé30 Sheila Jeffreys szerint a hatvanas, hetvenes évek „szexuális forradalma" a globalizálódó szexipar és a pornográfia talaján bontakozott ki, s a rendszer feedbackjeként „normálissá" tette a szexipart és a prostitúciót, mondván: gyerekek, ez a mocsok a szex (Jeffreys 2002). Ez persze elszánt tévedés, a szexuális forradalom kibontakozásában a baby p///-nek, a fogamzásgátló tablettának van perdöntő szerepe, amely éppen hogy „fölszabadítja" a nőket és közelíti egymáshoz a nőkre és férfiakra háruló „teherviselést". Nincs itt helyem annak elemzésére, hogy a radikális feminizmus számára miért bizonyul a szexualitás liberalizálásánál fontosabbnak a férfiellenesség.
