Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Gondolatok a prostitúcióról a szexturizmus ürügyén
végzésének keretfeltételeit biztosító „haszonhúzók" (bordélyos, strici és társaik...) „munkáját" is legális üzletszerű tevékenységnek kell elfogadni. így, látszatra, nincs semmi különbség a korábban emlegetett reglementarizmus és a legalizálás intézkedésrendszere között; mind a kettő szabályozott feltételek közepette lehetőséget teremt a prostitúció, illetve a körülötte kiépült holdudvar-tevékenységek gyakorlására. Nem árt, ha c látszattal szemben hangsúlyozom: a két felfogás radikálisan különbözik egymástól. A reglementarizmus erkölcsileg mélyen megveti a prostitúciót, bűnnek tartja (s ezt esze ágában sincs titkolni!); a prostituáltat stigmatizálja, mindenféle módon hangsúlyozza, hogy a tevékenysége művelésére szolgáló ágyon kívül sehol másutt nincs he28 ' *\ •* a Ive a társadalomban. A legalizálás viszont valóban mindenki mással egyenrangú polgárrá nyilvánítja a prostituáltat, akit kivétel nélkül megillet minden, a polgártársait megillető jogi védelem. 29 Mint ahogy bármely legális prostitúciós vállalkozás joggal tarthat igényt arra, hogy diszkrimináció nélkül megillessék azok a jogi (és rendőrségi) védelmek, amelyek minden más üzleti vállalkozást megilletnek. A „csodafegyver" A radikális feministák számára a mondottak értelmében elfogadhatatlan a prostitúció definitív legalizálása, de még a legalizálás-közeli vagy ahhoz közeledni szándékozó megoldások is. „Akkor védjük a jogaikat" mondják - az ugye per definitionem rabszolgasorban sínylődő prostituáltakról -, „ha nem engedjük, bogs' azt kezdjenek magukkal, amit akarnak." Azonban nem csupán a kifinomult elméletalkotás frontján támadják a legalizálás eszméjét (illetve, a holland törvénykezés következtében már gyakorlati megvalósítását is): a prostitúció fölszámolására létrehozták a döbbenetes hatékonyságú csodafegyvert, a prostitúció kezelésének svéd változatát, mely az egész világon elterjesztendő. „A megoldás (...) nem az immár legalizált szexipar förtelmes szolgáltatásainak rászabadítása a társadalomra, hanem sokkal inkább a svéd modell alapján való megoldáskeresés"- nyilatkozGyakorlatilag mindenütt a világon szigorú szabályok ügyeltek arra, hogy a prostituált szabad idejében, magánemberként ne vehesse igénybe a nyilvános tér bizonyos - a tisztességes emberek számára különbségtevés nélkül nyitott - fórumait. Anekdotikus példaként álljon itt annak a 27 éves berlini prostituáltnak az esete, aki 1991 -ben pincérnőnek kívánt tanulni. A német társadalombiztosítás csak akkor vállalja magára a foglalkoztatási átképzés költségeit, ha az illetőnek legalább kétéves munkaviszonya van. Naná, hogy nem akart saját zsebéből taníttatni egy kurvát! A hölgynek mégis sikerült két évnél hosszabb ideje űzött prostituálti tevékenységére hivatkozva bírósági úton kikényszerítenie a német Társadalombiztosításból, hogy kifizesse a tanfolyami költségeket (Mânsson 1992). Más kérdés, hogy jogi védelmen túl mást nem nyújthat a legalizálás. Márpedig „a prostitúciónak szabályszerű üzleti tevékenységgé való jogi átdefiniálásával nem jár »kéz a kezben« együtt ezzel rokon értelmű erkölcsi átdefiniálás" (Wagenaar 2000), s ez nyilvánvalóan olyan inkonzisztenciákhoz vezet, amelyeknek meg- vagy föloldásához még sok időnek kell eltelnie.
