Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

férfiakat a vásárlástól eltántorító büntető intézkedések általánossá tétele, vagyis a „svéd modell" univerzalizálása. Ez a bornírt szemlélet két, szociológiailag nagyon is fontos mozzanatot teljesen tudatosan figyelmen kívül hagy, s ez - a kontingens következmények okán - természetes is partizánjai részéről. Először is: ha beigazolódik, hogy a „hasznot húzó" fél, vagyis a (legális vag)' illegális) munkaerőt alkalmazó munkáltató szempontjai az igazándiból relevánsak,

11 akkor szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy „másodlagos frissességűvé" válik az illegális emberkereskedelmi (vagy embercsempészeti) szempont. A lényeg akkor a rendelkezésre álló munkaerő védtelenségét!, kiszolgáltatottságán van; ennek fölszámolására kell törekedni - vélhetőleg munkajogi eszközökkel, a szervezkedéshez és érdekvédelemhez való jog biztosításával, vagyis a prostitúció legalizálásával (hogy ki milyen útonmódon került a fogadó országba, az ebből a szempontból semmilyen mérlegelés tárgyát nem képezheti). Az idézett szerzőpáros igen bölcs megállapítása szerint, hogy a migrációs folyamatok révén munkaerőpiacra kerülő munkavállalók mennyire szemérmetlenül zsákmányolhatok ki, mennyire bizonyulnak védtelennek és kiszolgáltatottnak, három tényezőtől függ: 1) a számukra megnyíló munkaerőpiaci szegmens szabályozottságának mértékétől; 2) a kizsákmányolható munkaerő-tartaléksereg létszámától; 3) a munkáltatók és ügyjelek viselkedését szabályozó társadalmi normák erejétől és rugalmas alakíthatóságától. (Mindezek végiggondolása egy olyan teljesen íj, a radikális feministák által tudatosan elutasított elemzési horizontot nyitna azonban meg, amelynek elemző bemutatására ehelyütt nincs módom.) Figyelmen kívül marad továbbá - s ez közvetlenebbül érinti a magam kritikai szempontjait -, hogy az „emberkereskedelem = prostitúció" séma elvetése azzal jár, hogy nyomában azonnal ellehetetlenül a radikális feminizmus megnyugtatóan ismerős világképe. Bármennyire igyekeznek is feministáink az emberkereskedelmet magát a prostitúcióval a legszigorúbban párba állítani (s erőteljesen lobbizni minden lehetséges nemzetközi fórumon, hogy ez az árukapcsolás definíció rangjára emeltessék), a konstrukció a megkérdőjelezés pillanatában azonnal összeomlik. Nem csak a „prostitúció = rabszolgasorba vető kizsákmányolás" bizonyul hamis kizárólagosságú állításnak (ami a prostitúcióról folytatott feminista viták történetében egyáltalán nem minősül újdonságnak), hanem a fordítottja is, a „rabszolgasorba vető kizsákmányolás = prostitúció" tétel. (Anderson és O'Connell Davidson tanulmánya nem kis részt abból kölcsönzi döbbenetes erejét, hogy a közhelyessé vált prostituáltsirató helyett higgadtan végigelcmzi a jelenség minden vonását, majd ugyanazon logika mentén bemutatja a migrans nőknek a cselédpiacon kijutó - bizonyos értelemben a prostituáltakénál sokkal kiszolgáltatottabb és reménytelenebb-helyzeteket, amelyek esetében ráadásul még csak az álló farkú macsó hímre se lehet kenni a dolgot.) Ha pedig nem egyedül a prostitúció felelős nők sokaságának „rabszolgasorba" keli Könnyűszerrel belátható, hogy ez egészen más vásárló kuncsaft is „hasznot húz" abból, hogy szempontrendszer, mint az, hogy a prostituáltat olcsóbban jut kurvához.