Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

prostitúció-értelmezését, illetve-asoron következő lépésben — a prostitúció leküzdésére hivatott eli r/kult stt váégiáját. A migrációs jelenség, amelyen itt és most elsősorban a szegény, színes Dél felől a gazdag fehér Észak felé (másodsorban, majd a kilencvenes évek elejétől fogva, a felbomló szocializmus országai - Oroszország, Ukrajna, a kelet-közép-európai országok - felől leginkább Nyugat-Európa felé) irányuló mozgásokat értem, már a hetvenes évek előttről kelteződően sokmilliós tömegeket érintett. Az azóta eltelt évtizedekben részint a világ új részeire terjedt ki, részint pedig nemcsak létszámában nőtt dinamikusan, de joggal beszélhetünk a migráció „elnőiesedéséről" is (vagyis arról, hogy a „mozgásban lévő" tömegek egyre nagyobb hányadát teszik ki a nők). Az elmaradott országokban a fejlett világ által rájuk ké ny s z e r í t e 11 gaz da sági struktúra v á 11 á s n a k ugyanis — a hagyományos társadalomszerkezet érintetlenül hagyásának következtében - a nők az első számú kárvallottjai. A folyamatban fontos szerepe van az eltartóképességüket vesztett mezőgazdasági régiókból a nagyvárosokba áramlás félelmetes dinamizmusának. Látványosan gyorsan következik be a frissen a városba özönlöttek társadalmi-gazdasági m a r g i n a 1 i z á I ó d á sa, amiből - elsősorban (de nem egyedül csak) a nők számára - nem nagyon látszik más kiút, mint a helyi szexipar nyújtotta kereseti lehetőségek vagy a külföldre migrálás - esetleges kimenetelként megint csak a szexiparban való elhelyezkedéssel (Mânsson 1992). A nemzetközi irodalomban általában különbséget tesznek menekült és migrans között. Az előbbin olyan személyt értünk, akinek számára a menekülésnek nemigen adatik reális alternatívája (háborúk, népirtások által érintett tömegek). Az utóbbin azt a férfit szokás érteni, aki annak a - férfiaknál normálisnak tekintett — ambíciójának engedelmeskedik, hogy („amerikás magyarként", a „brain drain" által elszipkázott kutatóként, vagy - hiszen a gyilkolás is munka - zsoldoskatonaként) munkát keresve és vállalva javítson saját (vagy családja) társadalmi helyzetén. A „férfinépességre értelmezett" migráció elnőiesedése sokak számára megnehezíti, mit is kezdjen a jelenséggel, hogyan viszonyuljon hozzá, hiszen a nők migránsként való színre lépése ellentmond a hagyományos nemi szerepekbe kódolt női identitást illető elvárásoknak. Legyen njérfijussa és kötelessége, hogy az otthonon kívül, a nyilvános szférában „tegye a dolgát", számára legyen természetes a kaland - s így a veszély - keresése (aminek lényege nem is annyira a gyarapodás, az előbbre jutás, hanem az önnön mélyebb identitásunk fellelését szolgáló emberpróbáló megmérettetés)! A nő viszont ne keressen magának mélyebb identitást! Lehetne-e valaha is több, mint az otthonnak magának a jelképe? Neki nem a gyarapítás a dolga, hanem az, hogy óvja és őrizze a tűzhely melegét (s a gyermekes a konyha mellől a templomnál messzebb ne merészkedjék). A különféle mai radikalizmusok mögött nagyon sokszor valami efféle tradicionalizmust érünk retten. Kétségtelenül megkérdőjelezhető, vajon a nők külföldi munkavállalásra ösztönzése lenne-e a Harmadik Világban a gazdasági fejlődés beindításának leghatékonyabb eszköze, no de az azért szívdobogtató, ahogyan az International Movement against All