Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

Forms of Discrimination and Racism nevű szer­vezet a esalád eróziójával riogat e koncep­ció ellen. „Férjek és feleségek tartós külön­élése - mondják - váláshoz vezethet. A felügyelet és példamutatás nélkül maradt gyerekből könnyen lesz fiatalkorú bűnöző, s könnyen eshet emberkereskedők és pedofilek martalékául" (idézi Doezema 2000). Hát igen! Minden társadalom táma­sza és talpköve a tiszta erkölcs, ennek pedig - natürlich - a nő a letéteményese. Ezt minden irónia nélkül mondom. Az egész 19. száza­don keresztül rendületlenül tartja magát Angliában az a politikai erővé is vált hit, hogy a Birodalom stabilitása, Nagy-Britan­nia nagyhatalmi szerepe az „anyaország" belső társadalmi stabilitásán múlik, amely azon belül Anglia erkölcsi tisztaságán, ezen „még belülebb" pedig a családi otthon tisz­taságán áll vagy bukik (Nead 1988). Érthető hát, ha a közvélekedés minde­nütt a világon értetlenkedve és idegenked­ve fogadja, hogy nők - arra hivatkozva, hogy munkát, megélhetést keresnek - mind na­gyobb számban hagyják el harmadik világ­beli otthonaikat. Részben ez magyarázza, hogy oly könnyen hagyja magát meggyőzni arról, amiről a radikális feministák teljes mellszélességgel meggyőzni kívánják: a sok „idegenbe szakadó" nő közt nincs egy se, aki saját szabad elhatározásából, önként kelne útra; a tények meghamisítása (ezért értelmetlen, sőt, erkölcstelen) az ő esetük­ben „vándorlásról" beszélni; amivel szem­besülünk, azért az emberkereskedelem a fele­lős, azaz a tehetetlenül kiszolgáltatott nők­kel és gyermekekkel való (rabszolga)keres­kedés, amit a fehér férfiak az egzotikus, idegen nők zsenge, ropogós húsára való mind csillapíthatatlanabb s mind követe­lőd zőbb éhsége tesz busás hasznot hajtó vállalkozássá. Ez nyilvánvalóan nagyon is megnyugtató értelmezés. Vannak gonosz férfiak, akik képesek kiszolgáltatott, véde­kezni képtelen nők helyzetével rútul visszaélni. Szégyen, gyalázat!... na de Én nem tartozom ezek közé. Azon kívül, hogy mélyen megvetem és elítélem őket, mit is tehetnék konkrétan a tény ellen?... Vannak gonosz emberek, akik megfélemlített nő­ket elrabolnak otthonukból és a világ kü­lönböző pontjain áruba bocsátják őket... szomorú, szomorú, de mit tehetnék Én ­magánemberként - az efféle szörnyűségek ellen? Statuáljon példát az Állam, a határőr­ség, a rendőrség, Walker, a texasi kopó, megajószagú Úristen! Bízvást elmondhatjuk: a radikális femi­nisták nagyon is tudatosan játszanak arra, hogy a nemzetközi migráció) mind szembeötlőbbé váló jelenségének definiálásához saját poli­tikai elkötelezettségű értelmezésüket kényszerítsék rá mindenkire, hogy majd emennek megfelelő jogi szabályozást pasz­szírozhassanak ki az egyes országokból és a nemzetközi szervezetekből. Az ezzel tisztá­ban lévő szociológus aztán „megértőleg" nyugtázhatja, hogy a radikális feministák gondosan kerülik a probléma „tárgyszerű­ségre törekvő" elemzését, hallgatólagosan elutasítva - mint számukra tökéletesen fö­löslegest - a „módszertani ábécének" olyas­fajta bakafántoskodását, hogy (b)ármilyen témát akarjunk is kutatni, defi­niálnunk szükséges a megvizsgálandó jelen­séget. Annak feltárása, hogy milyen kereslet mutatkozik az emberkereskedelem szállítot­ta „emberanyagra", két nagyon is nehéz

Next

/
Thumbnails
Contents