Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)
LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció
san rányomja bélyeget a globalizáció, ez olyan állítás, mely anélkül is megállja tán a helyét, hogy statisztikai adatok tömegével öntenem nyakon az Olvasót. Ha elfogadják ezt az állítást, akkor viszont azt is el kell fogadniuk, hogy a turizmussal kapcsolatban fölvethetők mindazok a politikai, gazdasági és morális problémák, amelyeket a globalizációval kapcsolatban rendre föl is szoktak vetni. Rég nem dől már be senki annak a naiv ideológiának, mely komolyan el akarta hitetni, hogy - J.F. Kennedy szavaival - a turizmus a világbéke bekövetkeztét segíti, mert minden turistában kultúrája nagykövetét kell látnunk. A különböző „delikát" problémákat itt persze még érinteni sincs módom. Nem csak hely hiányában, hanem azért sem, mert nálam okosabb emberek se nagyon tudják, mit kelljen erről az egészről gondolni. A nemzetközi turizmust ritkán szokás „politikai" jelenségként vizsgálni. 5 A turizmus gazdasági relevanciájának van természetesen közvetetten politikai vetülete. Ebből a szempontból pedig igen közvetlen kapcsolat van az általában vett turizmushoz kötődő újraelosztási stratégiák (a Harmadik Világnak nyújtott „nemes lelkű támogatás") és a xaaturizmus között. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ez utóbbi számára alapvetően azok a szegény országok jönnek szóba alkalmas terepként, amelyeknek természeti szépségeken kívül nem nagyon áll rendelkezésére semmi más. Napfényen, tengeren és homokon kívül („Sun", „Sea", „Sand") nincsen ott semmi kivéve persze a helyi lakosság biztosította jó öreg szexet, amely így a negyedik .V betűt adja a reklámszöveghez. A szegény országokba áramló turizmust úgy általánosságban a nyugati elemzők problémátlanul jó dolognak tekintik. A turista pihen, szörföl, napozik, jól érzi magát. Ennek fejében jön a pénz (ami máskülönben nem jönne), teremtődik a munkahely (ami máskülönben nem teremtődnék). Lehet, persze, aggályoskodni, szoktak is, ezt azonban többnyire a széplelkek aggályoskodásaként könyvelik el. (A turizmus mindenütt, de itt, a szegény országokban aztán kiváltképp - a populációk „folklorizálásához" vezet; kisebb vagy nagyobb embercsoportok arra degradálódnak, hogy ugyanazt a funkciót töltsék be, mint az afrikai nemzeti parkok állatai; a hagyományokat kiszakítják eredeti, nekik értelmet adó kontextusukból, és a turista számára is fogyasztható álmutatványokká silányítják.) Az önelégült nyugati nézőpontnak két problémája is van - teljesen függetlenül a szexturizmussal és a prostitúcióval kapcsolatban elsírható összes morális kifogástól. Az egyik az, hogy a turizmusban keletkező pénzforgalom jelentős része nem a vendéglátó ország zsebébe vándorol. Nem csak abban a szimbolikus értelemben, hogy ezekben az országokban — szegény és így „gyenge" országok lévén - a demokrácia gyenge lábakon áll, virulens a korrupció, a pénz jó 5 Valószínűleg nem teljesen alaptalan az a föltételezés, hogy ebben a politikatudomány „maszkulin" beállítottsága a felelős, amely a turizmust a nemzetbiztonsággal-katonapolitikával, illetve a racionális gazdasági újraelosztás kérdéseivel ellentétben valami „szoft" dolognak tartja - ha másért nem, hát azért, mert a férfias katonásdiból, valamint a munka és az üzlet racionális világából való kiszakadás definiálja (lásd Leheny 1995; a contrario pedig Enloe 1990).
