Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

LÉDERER PÁL: Prostitúció, turizmus, migráció

kielégülést nyújthat is annak, aki ilyesmire vágyik, ahhoz édeskevés, hogy a s/.cx/urizmust mint társadalmi jelenséget megérthessük. Ahhoz a szóösszetétel második tagját is figyelembe kell venni. A szexturizmus ugyanis - bár persze minden a szex körül forog benne - valójában azért turizmus is. Sőt, megkockáztatom, makrostrukturális értelemben elsősorban turizmus. Azaz: beleépül egy „iparág" tevékenységrendszerébe. S nem is akármilyenébe! Hozzáértők azt állítják, ez ma a világ egyik legdinamikusabban fejlődő iparága. 1989 és 1999 között a világturizmus átlagos éves növekedése 4,3 százalék volt, ezzel a dinamikával a harmadik helyre szorult a kőolajipari szektor és az autógyártás mögött. Tíz év alatt (1990-ről 2000-re) az utasforgalom másfélszeresére nőtt, a nemzetközi turizmusból húzott bevételek pedig megduplázódtak. A kilencvenes évek közepén már azt prognosztizálták, hogy egy évtizeden belül (vagyis nagyjából mostanra) a világ legnagyobb bizniszét jelentő iparág lesz. Világos, hog)' a turizmusnak léhűtő gazdagok passziójából ilyen fejlődési dinamikát biztosító tömegjelenséggé átalakulása azon múlott, hogy a bérmunka társadalmát jelMagyarul: nincs prostitúció direkt kényszerítés nélkül; a prostitúció - bármit mondjanak is erről a prostituáltak maguk - nem egyéb, mm\ brutálisan kendőzetlen erőszaktétel a nők szabadságjogain. 3 Nincs lehetőségem itt annak tárgyalására, hogy milyen kitüntetett szimbolikus jelentősége van a fizetett szabadságból való részesedés kivívásának. Szűken a tényéknél maradva: Franciaországban a Népfront-kormány vezeti be 1936-ban. Angliában a Labour-kormány, a II. világháború árnyékában. 1960 körül Nyugaton már az állami szektorénál tágabb körben általános a négy hét fizetett szabadság. 4 Legyen elég itt mindössze két elemet megemlíteni. Az egyik az, hogy a turizmus fejlődésében jelentős lemző kollektív munkaszerződések megteremtsék légyen - szerződésileg biztosított fizetett szabadidőben és egyéb „járulékok" formájában - a lehetőséget arra, hogy a turizmus nyújtotta kínálat valóságosan fölhasználható „ össztársadalmi" szolgáltatásként működjék. Izgalmas elemzési és értelmezési probléma (de nem ide tartozik), mely társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok vezetnek el oda, hogy a 20. századnak már a harmincas éveivel kezdődően (de aztán igazából csak a század második felétől általánossá válva) a nyugati társadalmakban végül is mindenki számára elvileg biztosított, elérhető joggá válhassék az éves rendes fizetett szabadsághoz való hozzájutás.

3 Izgalmas nemkülönben az is, milyen társadalmi, gazdasági, illetve technikai fejlemények vezetnek el odáig, hogy a „nyaralás" ne egyszerűen csak az egyes országok belföldi turizmusiparát tartsa el, hanem egy mind dinamikusabban fejlődő nemzetközi turizmusnak is stabil bázisává váljék, a „kisembernek" is módot nyújtva arra, hogy nyaralni Norvégiából a Bahamákra, Ausztriából Thaiföldre menjen.

4 No mármost, hogy a nemzetközi turizmus olyan tevékenység, amelyre markánszerepe volt a repülőgépiparnak, mely, nem gyárthatván többé a régi intenzitással harci gépeket, kénytelen volt helyettük jumbo-jeteket előállítani. Ez tette lehetővé, hogy a bérmunkás/alkalmazott tömegek a fizetett szabadság időhorizontján belül eljuthassanak távoli tájakra. A másik nélkülözhetetlen elem az, hogy a gazdasági fejlődés évtizedeinek és a jóléti állam vívmányainak köszönhetően tömegek legyenek képesek fizetőképes keresletet megjeleníteni a szóban forgó piacon. (Mai napig igaz, hogy az amerikai kontinens lakosai inkább a karib térséget keresik fel, az ausztrálok meg Délkelet-Ázsiát, mert azért ez így olcsóbb.)