Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A legjobb barátod a nagy köteg dollárod...

sen világosan kiderül, hogy a „faji" másságnak és különbségnek kulcsszerepe van abban, hogy ezek a nők teljességgel eltekinthessenek a köztük és partnerük között életkori és anyagi helyzetükben mutatkozó különbségektől (s ez, megfordítva, persze bennszülött partnereikre is igaz). Az a faji előítéleten nyugvó sztereotípia, mely szerint minden fekete férfi hiperaktív esődör, aki nem képes féken tartani ágaskodó szexualitását, kiválóan alkalmas arra, hogy megnyugtató (értsd: a nőket magukat megnyugtató) magyarázatul szolgáljon arra, hogy stramm, fiatal, kívánatos férfiak miért lihegnek náluk jóval idősebb ésAagy enyhén szólva túlsúlyos partnerek után - anélkül, hogy emezeknek fontolóra kellene venniük, vajon nem csak anyagi megfontolások miatt érdekesek-e a szóban forgó fiatalemberek számára. A jamaikai és dominikai férfiak - e felfogás szerint - nem szexuális szolgáltatásokat árulnának tehát, hanem egyszerűen csak engednének úgymond a természet(ük) parancsának. Csak azok a nők látszottak annak beismerésére hajlani, hogy „itt igazából pénzről van szó", akik sorozatban bocsátkoztak rövid lejáratú szexu á 1 i s ka pes o 1 a to kba. Éppúgy, ahogyan az a férfi szexturisták esetében történik, maga a tény, hogy válogathatnak abban a szexuálisan kívánatos friss húsban, melyhez a pénzük nélkül sosem juthatnának hozzá, a turistanők szemében természetessé teszi mindazokat a privilégiumaikat, melyeket az biztosít számukra, hogy a „fejlett világ" polgárai. A karib szigetek egészen speciális zuga a világnak: egyszerűen másnak teremtődött, mint a világ egyéb pontjai. Itt más erkölcsök szerint működik a szexualitás, az emberek természettől fogva promiszkuusak, a szex természetes eseménye az életnek. Interjúink alkalmából nem egy olyan nőt nyílt módunk megismerni, aki egészen nyíltan engedte szabadjára ellenséges rasszizmusát a helyi férfiakkal szemben. Ok nyilván egyszerre akarták megszegni a szexuális magatartásukat normális körülmények között vezérlő faji- és nemiszerep-szempontú viselkedési szabályokat, ugyanakkor megőrizni, sértetlenül „hazavinni magukkal" tisztességüket és reputációjukat. A nők többsége azonban sokkal inkább egzotikus varázs forrásául használja a maga rasszizmusát, mintsem ellenséges megvetés motívumául, és arra használja a maga gazdasági erőfölényét, hogy olyan erőteljesen tartsa saját irányítása alatt a férfival folytatott kapcsolatát, amilyen erősen erre odahaza egy partnerkapcsolatban soha nem lenne képes. Ezek a fehér nők külön kiemelték az interjúkban, hogy nyaralás közben mindvégig azt érezték: itt olyan becsben tartják őket, amilyenhez hasonlóban odahaza soha, sehol nem volt osztályrészük. Gazdasági erőfölényük és fehérember-mivoltuk azt jelentette, hogy velük nem úgy bántak, mint a helybéli nőkkel - őket becsben tartották és óvták. Testüket is többre értékelték, mint a helybéli nőkét; olyan szerepkörhöz jutottak amelyben - azáltal, hogy elvették az irányító szerepet a férfipartnertől - egyszerre juttathatták érvényre nőiességüket a helyi férfiakkal szemben, és tagadhatták meg azt a fehér férfitól, akiknek nem kellettek, aki nem kért belőlük (vö. Sanchez-Taylor 1997, 2000). Azoknak a feministáknak, akik azon az állásponton vannak, hogy a férfi szexturizmus hajtóerejét „a szexuális élvezetek és »egzotikus« szexuális tárgyakká redukált