Tanulmányok a szexturizmusról - Budapesti Negyed 51. (2006. tavasz)

JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR: A legjobb barátod a nagy köteg dollárod...

azt csinálják vele, amire „természetadta hajlandóságuk van" (Sanchez-Taylor 2000). Ez azt jelenti, hogy az a turista, aki az általa fölkeresett harmadik világbeli országban szexuális kapcsolatra lép valaki helybéli nővel vagy lánnyal, nem úgy néz saját magára, mint „prostituált-fogyasztóra", és nem föltétlenül gondolja azt, hogy a helybéli nők „szexuális szolgáltatásainak fölvásárlója" lenne. Kleiber és Wilke (1995, idézi Oppermann 1998) 660 olyan német turista körében folytatott felmérést, akinek a Dominikai Köztársaságban, Kenyában, illetve Thaiföldön ottani nőkkel szexuális kapcsolata volt. Azt az eredményt kapták, hogy a megkérdezett férfiaknak mindösszesen 20 százaléka tekintette magát „szexturistának", a többi nem... még akkor sem, ha kifejezetten azzal a szándékkal indult útnak, hogy a célországban valakivel majd szexuális kapcsolatot létesítsen. Ha tehát ezek a férfiak szubjektíve (és teljesen őszintén) nem úgy élik meg a saját viselkedésüket mint „prostituált-fogyasztást", már rögtön románc-turistáknak kellene őket tekintenünk? Alásodjára azért alapvetően problematikus ez az egész, mert ideje lenne fölismerni már és bevallani végre, hogy igenis lehetnek a nők is szexuálisan ellenséges és zsákmányszerző beállítottságúak - éppúgy, ahogyan a férfiak is lehetnek. Mind Dominikában, mind Jamaicán, akár „parti fiúkkal", akár taxisofőrökkel vagy más informátorokkal készítettünk interjúkat, az a következtetés adódott számunkra, hogy vannak nők, akik szűken instrumentálisnak tekintik és személytelen módon kezelik a helybéli férfiakkal folytatott szex kérdését, és magától értődő természetességgel vásárolnak explicit módon üzleti jellegű szexuális kapcsolatot maguknak. Vitathatatlan, hogy egy kisebbségét teszik csak ki a női turistáknak, mindazonáltal az is elvitathatatlan, hogy léteznek, hogy ott találhatók a terepen, s hog)' pontosan definiált kívánalmaikat, igényeiket szexuális tárgynak tekintett testek megvásárlóiként fogalmazzák meg. Közvetítő személyeket fogadnak fel pénzért, hogy azok - előzetesen kialkudott áron - szállítsák nekik az általuk megadott életkorú, „méretű", bőrszínű, kinézetű férfiakat vagy serdülő fiúkat. A harmadik probléma az a „ha férfi, akkor szexturizmus, ha nő, akkor románc-turizmus" különbségtevéssel, hogy a férfi, illetve női szexualitás esszencialista értelmezésén nyugszik - illetve mindegyre ezt reprodukálja. A „bennszülöttről", ha férfi, az van föltételezve, hogy a szexuális kapcsolatban az esetleges anyagiak vonatkozásán túlmenően is „nyeraz üzleten", egyszerűen azért, mert férfi, aki igényli, hogy „nővel lehessen". Ezzel egybecsengően, a női turista viszont valamilyen értelemben mindenképpen „kizsákmányolt" lesz, hiszen nő, aki szexuális használatra átengedte a testét egy férfinak. Végezetül pedig a következőket mondanám. Az az elgondolás, hogy a turistanő, akinek szexuális viszonya van egy helybéli férfival, igazából nem is „szexturista", egy olyan elméleti nézőpontot jelenít meg, amely a társadalmi nemi szerepek kijelölte hatalmi egyenlőtlenségi viszonyokat sokkalta fontosabbnak tartja a faji különbségtevésnél és a faji alapozottságú erőviszonyoknál, mint ahogy eljelentékteleníteni próbálja a gazdasági hatalom és egyenlőtlenségek kérdését is. Interjúinkból telje-