A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
BŰNÖK ÉS SZÁMOK - PERÉNYI ROLAND: A „figyelő, megelőző és felfedező" rendőrség
mind a bűnözéssel foglalkozó kriminológus, szociológus vagy éppen történész kénytelen ezekre hagyatkozni. Arno Pilgram osztták szociológus ezzel szemben elvégezte a bűnügyi statisztika kritikájának a kritikáját. Szerinte a statisztikai adatok minden probléma ellenére jól tükrözik azt, amit egy társadalom bűnözésként definiál (még akkor is, ha maguk az adatok nem adják vissza annak egészét), amit kriminalizál és ennek megfelelően szankcionál is. A statisztikai elemzés szerves részének tartja a statisztika keletkezési folyamatának vizsgálatát. A statisztika elkészítése társadalmi cselekvés, részt vesz benne a hivatalnok, a bűntett károsultja, a rendőr, az ügyész, a bíró és maga a bűnöző is. 7 Ebből következően három szűrőn megy keresztül egy-egy eset, amíg statisztikai adattá válik. Az első szűtőt az eset (szándékosan nem bűntényről beszélünk, hiszen itt még nem dől el, hogy arról van-e egyáltalán szó) bekövetkeztének helyén található személyek képezik azzal, hogy választanak: jelentik-e a rendőrségnek a cselekményt vagy sem. A döntést természetesen sok tényező befolyásolhatja: a szemtanúk és károsultak cselekvőhöz, valamint a bűnüldöző szervekhez való viszonya, az okozott kár mértéke és a rendőri szervek reputációja egyaránt döntő lehet. 8 Az első szűrőn fennakadó cselekmény tehát valóban csak „eset" marad, nem válik bűnüggyé és így statisztikai adattá sem. Ezért is Pontosabb az első szűrő az összes többinél. 5 Vö.: Elisabeth Dietrich: Übeltäter, Bösewichter. Kriminalität und Kriminalisierung in Tirol und Vorarlberg im 19. Jahrhundert. Innsbruck-Wien, 1995.16. old. 6 Arno Pilgram: Kriminalität in Österreich. Wien, Amennyiben az eset túljut ezen, rögtön a második szűrőn, a tendőtségen kell átjutnia. A rendőri tevékenység részben reaktív, másrészt viszont proaktív is, azaz sok minden függ a nyomozásra való hajlandóságtól, illetve attól, hogy milyen mértékben mobilizálja a hatalom a rendelkezésre álló erőket a bűntény felderítése érdekében. 9 Amenynyiben az eset tehát bűnüggyé válik, akkor a sikeres nyomozásnak köszönhetően - itt megint csak kieshet a „bűnözés valóságának" egy szelete a látókörből - a gyanúsított letartóztatottként kerül a folyamat harmadik szűtője, az igazságszolgáltatás elé. Végül megszületik a statisztikai adat, amellyel a közvélemény és az állami szervek találkoznak. A sokszor komoly véleményformáló értékkel bíró statisztikák tehát egy hosszadalmas folyamat eredményeképpjönnek létre, amelynek a bűneset résztvevői és tanúi mellett egyik fő szereplője maga a hatalom, amely gyakran a saját képére formálja a keletkező adathalmazt. Ma a „rovott múltúak" névjegyzékének példáját nézzük, akkor a fent bemutatott folyamathoz hozzáadhatunk egy további szűrőt, ami ismét a rendőri szervekhez, konkrétan a névjegyzék összeállítóihoz vezet el bennünket, akik a rendelkezésükre álló adatokból kiválogatták azokat a „rovott múltúakat", akik az ünnepi év vagyonbiztonságát veszélyeztethetik. Itt tehát még a bűnügyi statisztikákhoz képest is kevésbé a bűnözés társadalmi valóságát, sokkal inkább a rendőrség „bűnöző osztályokról" 1980. 2. old. 7 Arno Pilgram: i. m., 10. old. 8 Arno Pilgram: i. m., 13. old. 9 Arno Pilgram: i. m., 16-17. old.
