A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - KONT A. SÁNDOR: A legveszedelmesebb szédelgés

A legveszedelmesebb szédelgés KONT A. SÁNDOR „... Pár évvel ezelőtt tisztes öreg özvegyasszonynyal találkoztam eg)' ügyvéd barátom irodájában. Sirva adta elő panaszát. Hat hónapja lesz - monda többek között - hogy megjelent nálam két ur, kik magukat X bankház megbízottjainak adták ki; kik nekem - mint mondták - szerencsés hirt hoztak. Meglepetve fogadtam őket, mivel soha életemben nem volt összeköttetésem bankárokkal s a nevezett bankháznak hirét sem hallottam. Kifejezést is adtam e meglepetésemnek. De azok az urak elmondták, hogy a bankház ismer engem jól, tudakozódásai után meggyőződött, hogy becsületes nő vagyok, adósságaim nincsenek s ezért elhatározta, hogy „megtisztel" engem egy 500 forintról szóló eredeti járadéktervvel, melylyel biztos nyeremény van összekötve s melyte nézve a szükséges törlesztéseket igen csekély havi összegekkel lehet eszközölni. Mondtam az uraknak, hogy szegény asszony vagyok, egyedüli biztos jövedelmem az a kis nyugdíj, melyet boldogult férjem után kapok s az ily pénzmanipulatiőhoz nem is ertek. De az urak nem tágítottak, egyik még mintegy neheztelve kérdezé, hogy talán csak nem akarom visszautasítani ezt a nagylelkű adományt, mely lehetővé teszi, hogy könnyű szerrel nagy vagyonhoz juthassak. Addig beszéltek mig magam is örvendezni kezdtem a nagy szerencsének, mely étt; kinyilatkoztattam, hogy kész vagyok a bankház nagylelkű adományát elfogadni. Erre ők azonnal több ivet írattak alá velem - ugy hiszem, egy váltó is volt közte — s megnyugtattak, hogy mindez csak formalitásból tör-