A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - GEGUS DÁNIEL: A börtön felé

Hamar tisztába jöttem azzal, hogy teljességgel más fajtából való, mint fenséges útitársa és kisérete. Kiejtéséből és akcentusából azt vettem ki, hogy szláv etedetű, talán orosz. De akkor minek rajta az a furcsa egyenruha s mit keres ebben a társaságban?! Láttam, hogy a herceg nagyon kedveli s ő maga rajta van, hogy bizalmát el ne veszitse. A herceg szobájában sokszor megfordul s ritkán marad cl a kíséretétől. Szobája a folyosó végén volt, jó távol a fenség szobáitól. Más konstatálni valót nem találtam a generálison jó ideig. Egyszer azonban, amikor valami éjjeli kirándulásról tértünk vissza, a herceg ajtaja előtt a bucsuzkodásnál észtevettem, hogy a generális, amikor az ajtó már félig bezárult, hirtelen mozdulatot tett a kilincs felé. Olyan villámgyots volt ez a mozdulat, hogy aki nem fixirozta teljes makacssággal tekintetét a cifraruhás atlétára, lehetetlen volt meglátnia. Mikor a folyosóról mindenki eltakarodott, csöndcsen odalopoztam az ajtóhoz s vizsgálni kezdtem. Az ajtónyiláson gyöngén szűrődött ki a villanyfény tehát nem volt teljesen becsukva. Egyszerre léptek közeledtek s valaki a kulcsot belülről megfordította. Ez a herceg szolgája volt. A herceg tehát már lefeküdt s aludni készül. Nem volt veszteni való idő. Gyöngén megnyomtam a kilincset s lassan kinyitottam az ajtót. A herceg ágyban feküdt már, a szolga ott motozott az ékszerekkel az éjjeli szekrényen. Herceg úr, - súgtam halkan - én vagyok. Meg ne ijedjen. A herceg is, a szolga is megdöbbenve néztek rám, különösen a szolga, aki csak pár perccel előbb zárta be az ajtót. Hogy jött be? - kérdezte a herceg. Az ajtó nem volt bezárva. Most azonban ezt nem magyarázom meg. Elég annyi, hogy a tolvaj ma meg fog jelenni. Arra kérem hát fenségedet, hogy menjen át a szolgája szobájába s töltse ott addig az éjt, míg én a madarat elcsípem. A szobáját engedje át nekem. A herceg készséggel pattant ki ágyából és elhagyta a szobát. Megígérte azonban, hogy nem alszik el, a szolgája pedig az ajtónál fog leselkedni fegyveresen, hogy a szükséges pillanatban segítségemre lehessen. Én pedig befeküdtem a herceg ágyába s csöndesen várakoztam. A feszült várakozásban órák teltek el...semmi nesz. Megsejtett valamit az ipse? Valami finom, alig hallható lélekzés ütötte meg egyszerre pompás hallószervemet. Az ajtó felé fotdultam. Magas, fekete árny közeledett teljes nesztelenséggel az ágy felé. Valóban olyan volt, mint egy sötét kisértet. Szinte ugy látszott, a levegőben lebeg s gyönge idegzetű ember holtraijedt volna tőle.