A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - GEGUS DÁNIEL: A börtön felé

A fekete árnyék közel hajolt hozzám. Azt kémlelte, alszik-e a herceg. Alikor szabályos, mély lélegzetemet hallotta, tovább lebegett s megállott az éjjeli szekrény fölött. Egészen háttal nekem. Hangtalanul nyitotta ki az ékszertáskát s szedte ki a drágaságokat. Ugy látszik, ma többet akart zsákmányolni, mint első izben. Ebben a pillanatban, mint macska, ugrottam a nyaka közé. A fekete árnyék elordította magát s térdre esett. A másik percben már összeszedte bátorságát s elszántan fordult ellenem, akiről azt hitte, hogy a herceg vagyok. Gondolta, könnyen elbánik az ilyen apró emberkével. Elszánt dühvel kapott meg s a földre vágott. Ktitikus helyzetbe kerültem, mert a fekete kiséttetnek acélizmai voltak. Szerencsémre a másik szobából előrohant a szolga, hirtelen felcsvarta a villanyt és segítségemre jött. Kettőnknek azután sikerült a kísértetet ártalmatlanná tenni. Ijedt arccal jelent meg a szomszédszoba küszöbén a herceg, aki a talpraállitott fekete kisértetben meglepetten ismerte föl bizalmasát és utitátsát - az érdemrendes, exotikus generálist. A derék katonáról azután sok fura dolog derült ki. Nem volt ő katona soha, legkevésbé genetális, de világjáró szélhámos és szállótolvaj. Minden európai nagy város rendőrsége ismerte már. Az volt a trükkje, hogy nappal bent élt, mint elsőrendű gentleman, a tátsaságban, éjjel meg álöltözetben lopódzott a gazdag barátai szobáiba s meglopta őket. Tetőtől-talpig fekete selyemtrikő volt a „kirándulási kosztümje". Ezért nézett ugy ki s lebegett oly nesztelenül, mint valami kisértet. Az exotikus fenség, amikor előkerült a minap ellopott tü is, kissé boszankodva, de azért vidáman jegyezte meg: Ezután jobban megválogatom az európai barátaimat. Nagyharang, Bp., 1912. 49-56. old.