A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

MEGFIGYELÉSEK ES TÖRTENETEK - GEGUS DÁNIEL: A börtön felé

Azzal kezdtem, hogy alkalmas időben megjelentem a szállóban s ott helyszíni szemlét tartottam. Megállapítottuk, hogy a herceg a mult éjjel későn jött haza, szobájába csak a kiszolgáló inasa kisérte be, aki a levetkőztetést is végezte. Ez a szolga fajbeli volt, régi hűséges cseléd s a szomszédszobában aludt. Elmondotta a lefekvés körülményeit. A kérdéses tüt ő vette ki a herceg nyakkendőjéből s a többi ékszerrel együtt egy kézitáskába tette, amelyet az éjjeli szekrényen hagyott. A táska nem volt bezárva. A herceg szobájából csak két ajtó vezetett ki. Egyik a szolga szobája felől, a másik a folyosóra. Ez utóbbit, amikor ura lefeküdt, a szolga belülről elzárta. Ilyenformán csak két eset volt lehetséges. Vagy a hűséges szolga dugta zsebre az ékszert, vagy a folyosóról nyiló ajtón jött be valaki, amikor a herceg már elaludt s a szálló elcsöndesült. A szolga hűségéhez szó nem fért. A herceg még apjától örökölte s ha lopni akart volna, ezernyi más és jobb alkalma lett volna hozzá. Maradt a másik föltevés. Sem a szomszédszobában alvó szolga, sem maga a herceg nem vettek észre semmi zajt, pedig a szolga azt beszélte, hogy ébrenalvó. A szomszédszobák lakói sem hallottak semmit, a személyzet sem látott a folyosón semmi különöset. Pedig hát egy alkalmazottnak feladata volt időnkint végigjárni a folyosót s néhány percre megállni a fenséges úr ajtaja előtt. A folyosóra vezető ajtót megvizsgáltam, azon erőszaknak vagy feszítésnek nyoma sem volt. Szemügyre vettem a folyosón végigfutó szőnyeget s a szoba padlóját, de nem tudtam felfedezni a legkisebb útbaigazító nyomot sem. Pedig hát mégis csak a folyosóról kellett bejönnie a tolvajnak. Bizonyos, hogy futfangos gonosztevővel állunk szemben, aki érti a dolgát. Egyelőre arra kértem a herceget, hogy tartsuk titokban a dolgot, amig valami gondolat ki nem alakul bennem a tolvaj leleplezésére. Addig talán oszszon be a kiséretébe, hogy egy kicsit körülnézzek az emberei között. A herceg szivesen tett eleget kérésemnek s én már aznap észrevétlenül a kiséret közé csempésztem magamat. Ha a tolvaj kézrekeritésének a gondolata le nem foglal, ugy - érdekes embertanulmány kínálkozott volna a számomta ezek között az exotikus alakok között. Gondolkozásuk, életmódjuk annyita eltétő a miénktől, mintha ne is egy planéta lakói lettünk volna. Eleinte lekötötték a figyelmemet, de nemsokára teljes érdeklődéssel a herceg barátja és útitársa, az ordókkal kirakott, hatalmas termetű katona felé fordultam. Kellő távolságból s észtevétlenül kezdtem figyelni s vigyáztam arra, hogy viszont ő benne magam iránt ne keltsek érdeklődést.