A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

dításáfa, vagy más szóval: van-e szükség arra, hogy egy, a mainál testileg erősebb, szellemileg értékesebb embetanyagot igyekezzünk létrehozni? A felelet nyilvánvalóan csak igenlő lehet".

84 Ugyan Fülöp szerint kevés a rendelkezésre álló kutatási etedmény, de kétségtelen tény, hogy a jövő társadalmát az embertenyésztés vagy szelídebben, embernemesítés [sic!] szempontjait figyelembe véve kell felépíteni, azaz, az értékes osztályok szaporodását kell elősegíteni. A rasszizmus és a kirekesztés más formában is megjelent a századfotdulós bűnözési szakirodalomban. Többen osztották azt a nézetet, mely szerint a magyarországi „bűntettes osztályok" faji alapon is azonosítható csoportját képviselik a cigányok, közöttük is elsősorban a vándorcigányok. Közkeletű véleménynek számított, hogy a „kóborcigány" született bűnöző. Ezt az álláspontot mégolyan szerzők is képviselték, akik egyébként elvetették Lombroso tanait. Endrődy Géza A bűnügyi nyomozás kézikönyve című értekezésében külön fejezetet szentel a cigányoknak mint különösen veszélyes és nehezen leleplezhető bűnözőknek.

83 Nem hagy kétséget afelől, hogy a cigánynak mint típusos gonosztevőnek a szocializáció során elsajátított tudása biológiai-fizikai adottságokkal társul, s ez utóbbiak a meghatározóbbak. Endrődy állatok tulajdonságaival ruházza fel a cigányokat; hosszas fejtegetése szerint a cigány bűntettest elsősotban szaga, „a különös, min81 Fülöp Zsigmond: Az eugenetika követelései és korunk társadalmi viszonyai. Huszadik Század, 1911.1.309. old. 85 Endrődy Géza: A bűnügyi nyomozás kézikönyve. dent átható bűz, melyet senki nem felejt el, ha egyszer már érezni alkalma volt" alapján lehet felismerni.

86 Ez a „bűz" hasonlatos a négetek jellegzetes szagához, s leginkább „a zsír szagának az egér szagával" való vegyülékére emlékeztet. Szag alapján tehát a nyomozó eldöntheti, szerepelt-e cigány a kérdéses bűntettben. A cigányok bűntettesként való kollektív megbélyegzése természetesen megint csak nem magyar találmány, hiszen maga Lombroso is a született bűnözők egyik archetípusát azonosította bennük. A biológiai detetminizmus tanát követő magyat orvosok, kriminológusok és jogászok pedig átvették, kiegészítették és továbbfejlesztették ezt az elméletet.

87 Konklúzió A fentiek alapján talán az a benyomásunk, hogy a nemzetközi tendenciákat követve sajátos őrület vett etőt a hazai tudományosságon, mely a Lombrosótól eredő kriminálantropológiai eszméket jórészt kritikátlanul átvette és elfogadta, sőt, tetmékenyen továbbfejlesztette. Ez egyoldalú beállítás volna, s mint ilyen igazságtalan. A helyzet bonyolultabb. A bűnözés hátterét felderíteni szándékozó magyarországi kriminológiaijogi és antropológiai századfordulós diskurzus zűrzavaros és tötedezett. Pedig a nyílt és egyéttelmű állásfoglalásra nagy szükség lett volna. A sajtó és a médián Kálmán-féle könyvnyomda, Losonc, 1897. 86 Uo., 156. old. 87 Lásd például: Irk Albert: I. m„ 101-102. old.