A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
Ugyancsak erre az álláspontra helyezkedik Vámbéry Rusztem, a kiváló jogász és publicista, aki a bűnözés biológiai és a szociológiai megközelítését próbálja ötvözni egymással. Úgy véli, hogy a stigmákkal rendelkező egyén bizonyos környezetben könnyebben válik bűnözővé, mint a normális. 72 Csizmadia Alajos jogász és a Természettudományi Társulat tagja egyetért kollégáival abban, hogy a degeneráció és a bűnözés között korreláció mutatható ki, és a fizikai fogyatékosság általában jól látható: egyenesen Káin-bélyeget vél felfedezni a bűnözők fején. 73 A jogfilozófus Bárány Gerő a fent idézett szerzőkhöz képest határozottabban azonosul a lombroziánus eszmékkel. Fenntartja '„a deliquente natonak fogalmát", hiszen a született bűnöző azért jött a világra, hogy bűntényt kövessen el. A született bűnöző antiszociális, a modern világ atavisztikus képződménye, aki bármely külső impulzus hatására gonosztevővé válhat. 74 A biológiailag bűnözésre predesztinált egyén létezése természetesen vezeti cl a jogászokat a szabad akarat kérdésfelvetéséhez, vagy másképpen fogalmazva a determizmus-indetetmizmus dilemma megvitatásához Magyarországon ugyanúgy, mint külföldön. A magyar jogtudósok jelentős csoportja elavultnak tekinti a klasszikus büntetőjognak a szabad akaratról hirdetett tézisét, mely szetint a bűn elkövetőjének módjában állt volna a rossz helyett a jót választania, de minthogy a rossz elkövetése mellett döntött, tette alapján büntetendő. Ezt a felfogást az új pozitivista tudományos eredmények megcáfolták, s a jogásztársadalomnak - felismerve a társadalmat fenyegető, minden korábbinál nagyobb mértékű bűnözés jelentőségét - egyéttelműen állást kell foglalnia a kérdésben. Kováts Pál jogász-újságíró már az 1880-as években az új olasz iskola eredményeire hivatkozva utasítja el a szabad akarat tételét. 7 ' 3 Az 1900-as évek elején hasonló nézetet képvisel Fayer László, „a büntető eljárásjog magyar humanistája" is, aki büntetőjogi kézikönyvében kiindulópontnak tekinti az akaratszabadság lehetőségének elvetését. Ennek megfelelően a tettest és nem a tettet kívánja büntetni: „A kísérletet pedig szintén éppúgy kell büntetni, mint a befejezést. Mett nem az etedmény az irányadó, hanem az érzület és ennél fogva a lehetőség". 76 Fayer osztja Lombroso álláspontját, mely szerint a született bűnözőnél bizo72 Vámbéry Rusztem: Lombroso. Jogtudományi Közlöny, 1906.144-145. old. Ugyanakkor Vámbéry hangsúlyozza, hogy a degenerációs jelek csak a bűnözők egy kis csoportjánál mutathatók ki, és Lombroso tévedett, amikor atavisztikus jellemzők alapján határozta meg a született bűnözőt. Vámbéry Rusztem: Büntetőjog. Grill Károly, Bp., 1913. 73 Csizmadia Alajos: A bűnözés világa. Tanulmányok a bűnről, a bűnözésről és a kriminalitás terén kitejtendő állami és társadalmi reakcióról. Taizs József, Pécs, 1904. 7i Bárány Gerő: Bűn és bűnhődés. Wodianer és fia, Bp„ 1906. 75 Kováts László: A szabadakarat a büntetőjogban. Sziládi László, Kecskemét, 1887. 76 Móra Mihály nevezi így Fayert. Móra Mihály: A büntető eljárásjog magyar humanistája a századfordulón. (Fayer László halálának ötvenedeik évfordulójára). Magyar Tudomány, 1957,1-4. sz. 59-69. old. Lásd továbbá: Fayer László: A magyar büntetőjog kézikönyve KII. Franklin, Budapest, 1905. Hasonlóan érvel Bárány Gerő azt állítva, hogy lehet valaki atavisztikus, született gonosztevő anélkül, hogy akár csak egyszer is megsértené a büntető törvénykönyvet. Lásd: Bárány Gerő, I. m.
