A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

Budapesti Egyetemen felállíttatta az em­bertani tanszéket, őt két te fel a tanszék ve­zetésére. A tudós ettől kezdve gyakorlati­lag egész pályafutását a fejek és az agyak méricskélésének és a mérőeszközök töké­letesítésének szentelte. Több monográfiá­ban, hazai és külföldi szaklapokban tette közzé eredményeit. Tudományos érdeklő­désének epicentrumában egy „nemzeti program" megvalósítása állt, melynek lé­nyege a magyat lakosság teljes körű antro­pológiai vizsgálata, a valódi magyar faj kö­zéptípusának meghatározása volt. 3 A Jogászegyletben "körök Aurél nagyon határozott, többször is hangsúlyozza: Lombroso bűnügyi embertana hibás. Nem lehet külső tulajdonságokból a belsőkre kö­vetkeztetni. Úgy véli, hog)' nincs közös bű­nöző típus, a gonosz természet nem nyilvá­nul meg külső fizikai deformációban, a kü­lönféle törvénysértések elkövetőinek nincs látható közös csoportjellemzőjük, és a bű­nözőkben nem fedezhetők fel az itáliai ant­ropológus által meghatározott atavisztikus vonások. A szilárd állásfoglalást meglehetősen szetény indoklás támasztja alá. A szerző pusztán arra hivatkozik, hogy a böttön vagy fegyház ptedesztinálja a látogató észlelé­sét, hiszen tudja, hogy gazsággal fog szem­besülni. Amikor ez a miliő szuggesztív ha­tásának köszönhetően bekövetkezik, hajla­mos kritikátlanul azonosítani a bűnözői stigmákat. Mellesleg - érvel Török - a bör­tönőrökön sokkal inkább lehet bűnöző sajá­tosságokat felfedezni, mint az elítélteken. Véleményét csak nagyon kevés önálló ku­tatási eredménnyel támasztja alá: mind­össze három halálra ítélt gyilkost vizsgált meg. Ráadásul a vizsgálat célját és eredmé­nyeit illetően is bizonytalanságban hagyja az olvasót a szerző. Török szerint ugyan Lombroso tévedett a bűnöző emberrel kapcsolatban, mégis ha­talmas szolgálatot tett a tudománynak. Felhívta a figyelmet a bűnözők testi és lel­ki sajátosságainak beható tanulmányozásá­ra. [Sic!] S e vizsgálódás - hosszú távon ­bíztató eredményekkel kecsegtet: „Az em­bertani buvárlat valóban hálával fogadhatta Lombroso eszméjét, mert ezzel nagyobb területet nyert, a mennyiben megnyíltak számáfa a börtönök ajtai. ... Ha ez idő sze­rint a fegyenczek embeftani vizsgálata ­amely még zsenge kofát éli-nem is mutat­hat fel oly eredményeket, a melyek a gya­korlati életre nézve kilátásba helyezhetnék mindazon remények megvalósulását, a me­lyeket a társadalom e vizsgálatokhoz köt; mindez a legkevésbbé sem csüggesztheti azoknak a buzgalmát, nem lankaszthatja tevékenységükben azokat, a kik e hossza­dalmas és a türelmet próbára tevő feladat szolgálatába szegődtek." 60 Ergo: a feltevés, mely szerint a bűnözők fizikailag eltérnek normális embertársaik­tól, különös, bizonyos jegyek alapján azo­nosítható csoportot képviselnek, mégis csak helytálló. Lombroso pusztán módszer­tanilag tévedett és megfigyelései hibásak, de a kiindulópont, az alapötlet forradalmi és kiváló. Bár a dolgozatban számos ellent­mondás felfedezhető, az írás mégis üzenet értékű: a bűnügyi embertan eredményeit ­a kutatás jelenlegi fázisában - nem szabad beengedni a magyar törvényalkotásba. 61 59 A program nem valósult meg. 6o Török Aurél: I. m., 322. old.

Next

/
Thumbnails
Contents