A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
Budapesti Egyetemen felállíttatta az embertani tanszéket, őt két te fel a tanszék vezetésére. A tudós ettől kezdve gyakorlatilag egész pályafutását a fejek és az agyak méricskélésének és a mérőeszközök tökéletesítésének szentelte. Több monográfiában, hazai és külföldi szaklapokban tette közzé eredményeit. Tudományos érdeklődésének epicentrumában egy „nemzeti program" megvalósítása állt, melynek lényege a magyat lakosság teljes körű antropológiai vizsgálata, a valódi magyar faj középtípusának meghatározása volt. 3 A Jogászegyletben "körök Aurél nagyon határozott, többször is hangsúlyozza: Lombroso bűnügyi embertana hibás. Nem lehet külső tulajdonságokból a belsőkre következtetni. Úgy véli, hog)' nincs közös bűnöző típus, a gonosz természet nem nyilvánul meg külső fizikai deformációban, a különféle törvénysértések elkövetőinek nincs látható közös csoportjellemzőjük, és a bűnözőkben nem fedezhetők fel az itáliai antropológus által meghatározott atavisztikus vonások. A szilárd állásfoglalást meglehetősen szetény indoklás támasztja alá. A szerző pusztán arra hivatkozik, hogy a böttön vagy fegyház ptedesztinálja a látogató észlelését, hiszen tudja, hogy gazsággal fog szembesülni. Amikor ez a miliő szuggesztív hatásának köszönhetően bekövetkezik, hajlamos kritikátlanul azonosítani a bűnözői stigmákat. Mellesleg - érvel Török - a börtönőrökön sokkal inkább lehet bűnöző sajátosságokat felfedezni, mint az elítélteken. Véleményét csak nagyon kevés önálló kutatási eredménnyel támasztja alá: mindössze három halálra ítélt gyilkost vizsgált meg. Ráadásul a vizsgálat célját és eredményeit illetően is bizonytalanságban hagyja az olvasót a szerző. Török szerint ugyan Lombroso tévedett a bűnöző emberrel kapcsolatban, mégis hatalmas szolgálatot tett a tudománynak. Felhívta a figyelmet a bűnözők testi és lelki sajátosságainak beható tanulmányozására. [Sic!] S e vizsgálódás - hosszú távon bíztató eredményekkel kecsegtet: „Az embertani buvárlat valóban hálával fogadhatta Lombroso eszméjét, mert ezzel nagyobb területet nyert, a mennyiben megnyíltak számáfa a börtönök ajtai. ... Ha ez idő szerint a fegyenczek embeftani vizsgálata amely még zsenge kofát éli-nem is mutathat fel oly eredményeket, a melyek a gyakorlati életre nézve kilátásba helyezhetnék mindazon remények megvalósulását, a melyeket a társadalom e vizsgálatokhoz köt; mindez a legkevésbbé sem csüggesztheti azoknak a buzgalmát, nem lankaszthatja tevékenységükben azokat, a kik e hosszadalmas és a türelmet próbára tevő feladat szolgálatába szegődtek." 60 Ergo: a feltevés, mely szerint a bűnözők fizikailag eltérnek normális embertársaiktól, különös, bizonyos jegyek alapján azonosítható csoportot képviselnek, mégis csak helytálló. Lombroso pusztán módszertanilag tévedett és megfigyelései hibásak, de a kiindulópont, az alapötlet forradalmi és kiváló. Bár a dolgozatban számos ellentmondás felfedezhető, az írás mégis üzenet értékű: a bűnügyi embertan eredményeit a kutatás jelenlegi fázisában - nem szabad beengedni a magyar törvényalkotásba. 61 59 A program nem valósult meg. 6o Török Aurél: I. m., 322. old.
