A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón

pesség fizikai és anatómiai karakterét, és lokalizálják a bú'nözők által „legfertőzöttebb" területeket.

u Politikailag igencsak szerencsés volt az időzítés, a legmegfelelőbb időpontban tárták a nyilvánosság elé teóriáikat. Az éppen csak megalakult új olasz államban hatásos fenyegetésnek bizonyult, hogy a bűnözés alááshatja az ország stabilitását. A hatóságok az egyesítést megelőző időszakból nem rendelkeztek megbízható és szisztematikusan vezetett bűnözési statisztikákkal, ami óhatatlanul felnagyította a társadalomra leselkedő veszélyt. Mindez társult a 19. század utolsó harmadában erőteljesen meglóduló és elsősorban a városokra jellemző népességnövekedéssel, ami jelentős részben migrációból, tehát az ismeretlen és gyanús vidéki tömegek városokba özön léséből fakadt. Lombroso tanai hatékony fegyvernek bizonyultak a vezető pozíciókat betöltő társadalmi osztályok számára azokkal a csoportokkal szemben, amelyek nem akattak vagy nem tudtak integrálódni az új, éppen formálódó nemzeti kultúrába.

2

'

1 A nemzet jövőjével kapcsolatos morális pánik legyőzéséhez megfelelő eszköznek látszott Lombroso társadalmi szűrője, amellyel az egészséges és a dégénérait egyedek megkülönböztethetővé váltak. A fenti teória radikalizmusa elsődlegesen abban áll, hogy Lombroso határozottan szakított a klasszikus, felvilágosult érveléssel, mely szerint a törvény előtt mindenki egyenlő, s rangra, származásra, nemre, vagyonra való tekintet nélkül, az elkövetőt a körülmények figyelmen kívül hagyásával a bűntett alapján kell elítélni.

26 Lombroso és követői elvetették azt a felfogást, hog)' a büntetést a bűn határozza meg. Hangsúlyozták, hogy az igazságszolgáltatásnak nem a bűnnel, hanem a bűnözővel kell törődnie, hiszen a bűnöző magában hordozza a rosszra való hajlandóságot akkor is, ha ez nem nyilvánul meg konkrét, törvénysértő cselekedetben. Ez a nézet élesen különbözött a 19. századi kriminológusok döntő többségének meggyőződésétől, akik úgy vélték, hogy a bűnözés elsődlegesen szociológiai tényezőkkel, szegénységgel, munkanélküliséggel, tanulatlansággal magyarázható.

27 Lombrosót, aki határozottan tagadta a környezeti hatások szetepét a deviáns magatartás kialakulásában, meglehetős kétkedéssel fogadták külföldi kollégái. Tudományos hitelességét nem csak teóriájának radikalizmusa kérdőjelezte meg, hanem inkonzisztens, ellentmondásokkal tarkított, örökké változó szövegei is. Ugyan a Bűnöző A felméréshez kérdőívet dolgoztak ki, amelyet minden városnak elküldtek. Az eredmények szerint regionális különbség mutatkozott a „barbár dél" és a „civilizált észak" között. Horn, David G.: I. m., 33-34. old. Gibson, Mary: Born to Crime. Cesare Lombroso and the Origins of Biological Criminology. Praeger, Westport, Connectucut, London, 2002. 2-3. old. Beccaria, Cesare: Dei Delitti e Delle Pene. Livorno, 1764. Angolul: On Crimes and Punishments. Hackett, Indianalopis, 1986. Beccariáról lásd például: Beirne, Piers: Inventing Criminology. Essays on the Rise ot 'Homo Criminalis'. State University of New York Press, New York, 1993. 11-64. old. 27 Lásd például: Horn, David G.: I. m., Lindesmith, Alfred - Levin, Yale: The Lombrosian Myth in Criminology. The American Journal of Sociology, March 1937, n. 5. 654-659. old.