A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
ember nagy port vert fel mind szakmai körökben, mind a laikusok között, sokakhoz mégis csak a botrány híre jutott el, de magát a müvet nem olvasták. 8 A francia kriminológusok és antropológusok többsége, egyebek mellett Gabriel Tarde és Paul Topinard több fórumon is cáfolták Lombroso tanait, sőt az 1880-as években Alexandre Lacassagne vezetésével valóságos anti-lombroziánus mozgalom bontakozott ki. A kritikákból kiderült, hogy az itáliai kriminálantropológusok körében valójában csekély konszenzus van a homo criminalis anatómiai-biológiai adottságait illetően, s adataik számtalan ellentmondást rejtenek. Elég volt alaposan tanulmányozni a Scuola Positiva hívei által előállított szövegeket, s máris számtalan hibára, logikai és tartalmi következetlenségre bukkanhatott a bíráló. Tarde például észrevette, hogy éppen azokon az itáliai területeken a legalacsonyabb a bűnözés, amelyeken a legmagasabb a testi fogyatékosok száma. Topinard pedig gúnyosan jegyezte meg, hogy Lombrosónak az állítólagos bűnöző portrékból összeállított tablója akár barátai fényképeit is tartalmazhatná: semmilyen jellegzetes vonásokat nem tud felfedezni az arcokon. 29 Ugyan kritikák kereszttüzében, Lombroso mégis híressé vagy legalábbis hírhedtté vált, s az 1880-as években egész Európában tudták, hogy az anatómiailag azonosítható bűnöző tana az itáliai orvos találmánya. Annak ellenére, hogy a kriminálantropológiai kutatások reneszánszukat élik a társadalom- és tudománytörténészek körében, s évente tucatszám jelennek meg a 19. század végének e népszerű és befolyásos elméleteit feldolgozó művek, csak kevesen vannak tisztában azzal, hogy a genetikailag kódolt bűnöző teóriájának kidolgozásában valójában nem Lombrosót, hanem egy magyar származású, Kismartonban született neutopszichiátert, Moritz Benediktet, azaz Benedikt Móricot illeti meg az úttörő jelző. 30 Lombrosóval ellentétben Benediktet elketülte a szerencse és a hírnév: kortársai szinte egyáltalán nem ismerték provokatív elméletét. 31 Az 1870-es években, kevéssel a Bűnöző ember első kiadásának megjelenése előtt Sokáig nem fordították le angolra. Angliában csak rövid figyelmet kapott a századfordulón. Az Egyesült Államokban jóval a megjelenése után ismerték meg a kriminológusok, s akkor már elsősorban történeti érdekességként kezelték. Lombroso hatásáról lásd: Lindesmith, Alfred Levin, Yale: I. m., Nye, Robert: I. m., 1976. 1884-ben a harmadik kiadás megjelent franciául, de ezzel párhuzamosan megkezdődött a „francia iskola" szisztematikus offenzívája az olasz pozitivista kriminológusok ellen. Beirne, Piers: I. m., 152. old. Ez a hiatus szembe ötlő akkor is, ha csak a legfrissebb szakirodalmat vesszük figyelembe. Mary Gibson amerikai történész egyébként kiváló, Lombroso munkásságát áttekintő monográtiájában egyáltalán nem emlékezik meg Benediktről (Gibson, Mary: I. m. David G. Horn ugyan megemlíti Benedikt nevét, de nem részletezi „felfedezését" és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Benediktet illeti az elsőség. Horn, David G.: I. m., 103-104. old. 3i Benedikt és Lombroso életrajzában több hasonlóság is felfedezhető amellett, hogy mindketten orvosok voltak. 1835-ben születtek, zsidó származásúak, s ugyan ellentétes oldalon, de 1859-ben a szárd-francia-osztrák háborúban önkéntes orvosként teljesítettek szolgálatot.