A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - MÁTAY MÓNIKA: Agycentizők a századfordulón
A kriminálantropológia tudományának megalapozását egy olasz orvos, Cesate Lombroso nevéhez szokás kötni. Tanait követői, a scuola positiva, a Pozitivista Kriminológiai Iskola tagjai, elsősotban Enrico Ferri és Raffaelle Garofalo képviselték és terjesztették. Lombroso hatást gyakorolt az itáliai büntetőkódexre és még inkább a büntetésvégrehajtásra - különösen Mussolini idején. Tanítványai évtizedeken keresztül kulcspozíciókat töltöttek be az olasz rendőrségnél és a börtönigazgatásban, így Lombroso elmélete a gyakorlatban még inkább érvényesült, mint a törvénykezésben. Ugyanakkor az is igaz, hogy tevékenységét még a hazájában sem övezte osztatlan siker, külföldön pedig főműve, a L'uomo delinquente (Bűnöző ember) első megjelenésétől, 1876-tól fogva éles kritikával illették az antropometfia legradikálisabb tételének megfogalmazóját. A bírálatok ellenére Lombtoso ismert, sőt világhírű lett az 1870-es, 1880-as években, s a tudománytörténetbe a veleszületett bűnöző hajlam és a rekapituláció elméletek ötvözőjeként vonult be. Lombroso „felfedezésének" lényege, hogy az emberi testet olyan „szövegnek" tekintette, amely tudományos igazságokat hordoz, s bizonyítékul szolgál az antiszociális, a társadalomra nézve veszélyes beállítódásra. Az itáliai tudós úgy vélte, hogy a bűnözők testén árulkodó fizikai jegyek mutatják a bűnözésre való hajlamot. Elméletének újszerűsége nem abban a megállapításban állt, hogy a rossz iránti fogékonyság öröklődhet, hiszen ez a feltevés jóval korábbi eredetű, és a 19. században kifejezetten közkeletű nézetnek számított. Lombroso azonban evolúciós tézissel egészítette ki az öröklődéstant, azt hangsúlyozva, hogy a bűnözők atavisztikus tulajdonságokat hotdozó, az emberszabású majmok, illetve a vadállatok viselkedésének megfelelően cselekvő, a modern korban élő és így a civilizált társadalmat veszélyeztető lények. "Pételéből következően, mely szerint a bűnözők könnyen felismerhetők és azonosíthatók, az állatokra és az alacsonyabb rendű rasszokra jellemző anatómiai és pszichés stigmákat hordoznak, a veszedelmes egyedek könnyen kiszűrhetők, s így a modern közösség megóvható a bűnözéstől. A stigmák között jellegzetes a nagy állkapocs, a nagy arckoponyához képest jóval kisebb agykoponya, a keskeny és alacsony homlok, az erős szőrzet, a túlzottan hosszú karok, a nagy fülek, a sötét bőr, a korai ráncosodás, és a modern, civilizált emberhez képest magasabb fájdalomküszöb. A fizikai tulajdonságok mellett legalább annyira feltűnőek a bűnözőket megkülönböztető társadalmi jellemzők, elsősorban az ősi időkből fennmaradt testdíszítő funkciót betöltő tetoválás, és a sajátos, nyelvtani szabályokat áthágó, sok hangutánzó szót tartalmazó, képekben megnyilvánuló nyelv. Lombroso és társai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy feltérképezik az olasz né23 Lásd például: Gould, Stphen Jay: I. m., 137-141. old., Nye, Robert A.: I. m., 335-355. old. A női „bűnözők", azaz a prostituáltak sajtos stigmáira vonatkozóan lásd: Ferrero, Guglielmo - Lombroso, Cesare: Criminal Woman, the Prostitute, and the Normal Woman. Ford. Rafter, Nicole Hahn-Gibson, Mary. Duke University Press, Durham, London, 2004.
