A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A BŰNÖSÖK METAFORÁI - VARGHA DÓRA: A bűn medikalizálása
ségct torolja meg' úgy a bűnösön, mint az ivadékokban". A tévhit eloszlatásához azt az elméletet használja fel, mely szerint a szifilisz Amerikából származik, ezért az Újvilág felfedezéséig ismeretlen volt Európában. Nem létezik tehát öröktől fogva, és minthogy sikerült hatásos gyógymódot találni ellene, ezért nem is fog örökké létezni. A betegség terjedése A 19. századi felfogásban szorosan összefonódott egymással a nemi betegségek terjedése és az erkölcstelenség képzete. A társítás kapcsán a század második felében egyte határozottabban felmerült a prostituált „felelőssége", azaz annak a problémának a felvetése, hogyan szabályozható a prostituált teste. A nemi betegségek terjedésének pusztán biológiai magyarázata helyett az 1860-as évektől a fertőzés egyre inkább társadalmi konfliktusként jelent meg az otvosi szakirodalomban. Az orvosok a nemi betegségek terjedésében látták a nemzeti test veszélyeztetettségét, s a veszély forrását elsődlegesen az alsóbb osztályok jelentették. Az új társadalmi rétegek megjelenésével és az új, nagyvárosi életmód kialakulásával kapcsolatban sokfajta félelem fogalmazódott meg, amelyek kifejezésrejutottak az orvosi szakirodalomban is. Eszerint a nemi kór a nagyváros alsóbb rétegeiből kikerülő prostituáltaktól terjed, megfertőzi a tiszta vidéket, betör az „erkölcsös családokba" és veszélyezteti a házasság intézményét is. Egészségügyi szempontból a 19. században a legsúlyosabb problémát a szifilisz okozta. A betegség gyógyítása ekkor még nem volt megoldott, ugyanakkor a fertőzés riasztóan gyorsan terjedt, s a betegség örökletessége szintén súlyos aggodalmakat vált ki. Az orvosok arról panaszkodtak, hogy a betegek nem vetik alá magukat szakszerű kezelésnek, hanem kuruzslókat keresnek fel a problémájukkal. Ezt gyakran azzal magyarázták, hog)' elterjedt az a felfogás, mely szerint a venereus bántalmak mindenképpen a kicsapongó, erkölcstelen élet következményei, Pataky Dániel országos főorvos 1864-ben publikált értekezésében egyebek mellett annak tulajdonítja a bujakór terjedésének lelassulását", hogy „az e kórban szenvedők ma már erkölcsileg annyira megromlottnak nem tekintetnek", az emberek ezért bátrabban folyamodnak orvosokhoz a kuruzslók helyett. Ezzel szemben Sigmund Károly dermatológus úgy látja, hog)' a betegek többsége elhanyagolt, elerőtlenedett állapotban keresi fel, olyankor, amikor „megelőzőleg már a legkülönfélébb szerekkel sokszorosan és hosszú időn át siker nélkül kezeltetett". 1 Marschalkó Tamás szerint „Nincs más betegség, a melynél a kuruzslás, a betegségAmbrus Zoltán: Ehrlich ?á\. Nyugat, 1910/13. Http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/ magyar/nyugat/html/index.html?01941 .htm&0193 9.htm Pataky Dániel: A bujakórról országos közegészségi szempontból, különös tekintettel Erdélyre. In: A magyar orvosok és természetvizsgálók Marosvásárhelyeit tartott 10. nagy gyűlésének munkálatai 1864. Emich, Pest, 1865. ioo Sigmund Károly Lajos: kbedörzsölési gyógymód bujakóralakoknál. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Buda, 1868.
