A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép

kapott. Ezekből a fotográfiákból a 20. század elején már jelentős mennyiséget birtokolt az akkor megnyílt bűnügyi múzeum. Tábori Kornél 1905-ben Harc a bűn ellen. A gonosztevők nyilvántartása című cikkében említi: „A tendőrség most már minden fontosabb esetről - például gyilkosságról helyszíni felvételeket csináltat. Meglehetősen gazdag már ez a gyűjtemény. Balesetekről, szerencsétlenségekről is készülnek fölvételek. Érdekes köztük az, amelyet a zugligeti villamoskatasztrófáról csináltak."

13 Helyszínelő felvételek sorát láthatjuk az 1930-as évek sajtójában. Az újságok és a rendőrség fényképészei sokszor együtt dolgoztak a bűntény megörökítésén. Ennek legjellemzőbb példái azok a fotónportok, képszekvenciák, amelyek összeállításukkal és képaláírásaikkal megfeleltek az olvasók igényeinek, ugyanakkor közülük egyes képek ténylegesen a rendőrség számára készült fotográfiák voltak. A Képes Pesti Hirlap-ban jelent meg a Fotóriport a kispesti gyilkosságról című tudósítás.

14 Az olvasóközönség láthatta a nyomozókat munka közben: „Detektív vizsgálja a nyomokat a kerítésnél, amelyen át a gyilkos beugrott. Jobboldalon a szemetesláda, amelybe a gyilkos beugráskor beleesett." A fényképek segítségével az elkövetett bűntényt jelen idejűvé próbálták tenni, ami a rendőrség szempontjából csak egy alkalmazott módszer volt, az olvasók számára viszont ez jelentette az izgalmat. A tanúkkal a helyszínen rekonstruáltatták és eljátszatták az eseményeket: „Barta Ferenc sörgyári tisztviselő, aki kedden reggel elsőnek vette észre a bűntényt, megmutatja, hogyan nézett be a nyitott ablakon, mi után az ajtón hiába zörgetett." Hatásában ugyanaz a dramatizált keret köszönt vissza, mint amit a metszeteken véltünk felfedezni. Megbélyegez, leleplez, azonosít? A detektív és kamerája a helyszínt elhagyva a tettes nyomába szegődött. Akciója előtt eg>' különös portréalbumot lapozott fel, amelyben megtalálhatta az elkövető arcképét profilból és szemből is. A „portrait parlé"-k

15 komor tekintetúek, hiszen az elkészülő fényképek deklaráló hatásúak, általuk a bűnözők csoportjához tartozik a lefényképezett, szimbolikusan a fényképezés aktusa alatt válik bűnözővé. A körözések vizualizálására a fényképet igeit korán, az 1840-es évek legelején kezdték alkalmazni: „Paris. - A párisi rendőrség legújabban minden nagyobb vétkes arcát daguetreotyppel véteti le, s az arcképet az actákhoz csatolja. Ha aztán megszökés vagy megkegyelmeztetés esetében, ismét gyanúba esnek, arcképeik előmutattatnak a rendőrségi ügyviselőknek, mi által a felfedezés, tetmészetesen, igen könnyíttetik. Az első hasznos eredmény, mit e találmány nyújt, de a mellyte Daguerre aligha gon13 Tábori Kornél: Harc a bűn ellen. A gonosztevők nyilvántartása. In: Tolnai Világlapja, 1905/8. február 19. 304. old. 11 Képes Pesti Hírlap, 1932. január 20. Mint az újság további számából kiderül, a Lukács Béla meggyilkolásával vádolt Sztaniszlavszky Józsefet és ifj. Káva Gusztávot a bíróság halálra ítélte, a tettestárs Nikodém József 12 év fegyházbüntetést kapott. Képes Pesti Hírlap, 1932. február 26. is A szöveges személyleírással kiegészített arcképeket nevezte Berti Ilon „beszélő portrénak".