A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A LÁTHATÓ BŰN - BOGDÁN MELINDA: A rabosító fénykép
dolt." Tünékeny arcképek voltak ezek, ha az ezüstlemezt nem megfelelő szögben szemlélték, a kép láthatatlanná vált - az arckép megszökött. Carl Durheim berni litográfus 1852-53-ban készített Jakob Amiét rendőrparancsnok megbízásából körözési és azonosítási célokra felvételeket. A talbotípia technikája lehetővé tette a képek sokszorosítását és album formájában eljuttatták az egyes kantonok rendőrségeinek. Ezzel a preventív megoldással már a lehetséges bűnözök kiszűrésére is gondoltak. 18 1871-72-ben a mát említett Appett a vetsailles-i börtönben az elfogott kommünárokat is lefényképezte. A katonai bíróság nemcsak támogatta a munkáját, hanem valószínűleg megbízást is adhatok neki dolgozott. Bár nincs meg a kinevezési dokumentum, de Appert a fényképei hátoldalán „expert près le Tribunal de la Seine"-ként aposztrofálta magát, hivatalos ügyekben pedig mint «photographe de la magistra- ture" szerepelt. Ekkor már egy évtizede általános volt a nyomozás során a fotográfia használata, de a rendőrségnek még mindig nem volt saját műterme, hanem külső fényképészekkel dolgoztatott. 19 A kommünárokról készített fényképek bűnmegelőzési célból kartotékrendszerbe kerültek. 1872-ben ebből a gyakorlatból szüle- tett meg a párizsi rendőrség fotográfiai részlege. 1888-tól Alphonse Bottillon Az írásos körözés talán legrégebbi hazai említését Georg Kraus segesvári krónikájában találhatjuk: 1612-ben Bakos Bálint szebeni polgár, fiatal legény lévén, vállalkozik arra, hogy a segesváriak Báthory Gábor elleni panaszát eljuttatja a császári udvarba. „A dühöngő Báthory, amikor megtudta, hogy az említett Valentinus, ellenségei szolgálatába szegődve, ilyen veszedelmes cselekedetre vetemedett, proskribáltatta, s egész Erdélyben és Magyarországon kerestette. Mindenekelőtt pedig megküldötte személyének, ruházatának és lovainak leírását a vámok és harmincadhelyek számára, hátha kézre keríthetik; mert azt, aki ezt megteszi, kegyeibe fogadja és fölségesen megjutalmazza." Kraus, Georg: Erdélyi krónika 1608-1665. Vogel Sándor (ford., bev.), Bp., 1994. 83. old. Regélő Tárczája, 1842/1. 8. old. Tényleges és sikeres alkalmazásáról 1854-ben a lausanne-i Journal des Tribunaux-ban adtak hírt: a lausanne-i vizsgálóbíró egy visszaeső tolvaj keresésekor kiküldte minden svájci kanton rendőrhatóságának a gonosztevő fényképét (nevét és illetőségét nem ismerték). A fénykép alapján a badeni nagyhercegségben tartóztatták le a bűnöst. Stingelin, Martin: En face et en profil. Der identifizierende Blick von Polizei und Psychiatrie. In: Fotovision. Projekt Fotografie nach 150 Jahre. Bearb.v. Bernd Busch, Udo Liebelt und Werner Oeder. Sprengel Museum, Hannover. 1989. 182. old. is Durheim 240 eredeti fényképét a berni levéltárban őrzik. A tagadás és színlelés ellen címmel 1998-ban a wintherthuri fényképészeti múzeumban rendeztek kiállítást az anyagból. A kiállítás katalógusa: Gasser, Martin - Meier, Thomas Dominik-Wolfensberger, Rolf: Wider das Leugnen und Verstellen: Carl Durheims Fahndungsfotografien von Heimatlosen 1852/53. Officin Verlag - Museum der Photographie, Wintherthur, 1998. 19 Appert igen komoly haszonra tett szert ezzel a munkásságával, mert nem csupán újabb és újabb megbízásokat kapott, hanem a kizárólag hivatalos célból, a hatóságoknak készített felvételekből önálló másolatokat, sorozatokat, illetve albumokat készített, s ezeket árulta is. A párizsi sajtó nagy előszeretettel használta fel fametszetes illusztrációihoz fényképeit. Petitjean, Joël: I. m., Wirth, Ulrich: http://hsozkult. Geschichte.huberlin.de/rezension/buecher 2000. Ulrich Wirth Bernard Noël: La commune (Photo Poche Histoire 2., Paris, 1998) című munkájának ismertetésével kapcsolatban saját kutatásait közli.
