A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

A LÁTHATÓ BŰN - ALBERTINI BÉLA: Az első magyar „szociofotó" album

az esélyt a forradalmak elsodorják. Miután a proletárdiktatúra fogságából kiszabadulva Bécsbe emigrál, ott is újságkészítéssel foglalkozik; az osztrák keresztény-szocialista Reichpost szerkesztőségében dolgozik. A forradalmak vetesége után nyílik meg számára az igazi nagypolitikai karrier. 1919. november 9-én Huszár Károly már a Friedrich-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként mond beszédet A felnőttek oktatásának jövő irányelvé címmel. A beszéd, amely a Néptanítók Lapjá-nak különlenyomataként is megjelent, jelzi, hogy Huszárnak a századelőn kinyilvánított antiszemitizmusa nem pusztán ifjúkori buzgóság volt; e téren vezető politikusként is következetesen képviseli korábbi nézeteit. Az antanthatalmak befolyása nyomán 1919. november 24-én a keresztényszocialista centrum vezető egyéniségeként miniszterelnök lesz. „Koncentráciős"-nak nevezett kormánya sokszínű; valamennyi jelentősebb párt képviselője ott van a miniszterek között, leszámítva az 1918 előtti konzervatív politikai vezetőket, valamint a polgári radikálisokat és Károlyi Mihály egykori embereit. itt fontos megjegyezni, hogy bár Fluszár már nem az első polgári származású miniszterelnök Magyarországon (ezt a sort egykot Wekerle Sándor indította el), abban mindenképpen újdonságot jelent, hogy ő nem csak a (párt)politika, hanem a nyomtatott politikai kommunikáció világából érkezik; közel két évtizedes hazai és rövid bécsi újságszerkesztési, és fokozatosan növekvő mértékű fényképfelhasználói tapasztalat van mögötte. Miniszterelnök elődei nála általában iskolázottabbak, műveltebbek voltak (nc feledjük: neki elemi népiskolai tanítói képesítése volt, szemben a többnyire jogot végzett, külföldi egyetemeken is megfordult kollégáival). Viszont: amíg ők tisztségüket megelőzően általában a megyeházákban, s a képviselőházban szónokoltak, klubokban, pártvacsorákon, vadászatokon és bálokban társalogtak, addig Huszár elsősorban újsághasábok szavakkal és fényképekkel való megtöltésében edződött. Bizton fogalmazhatunk úgy, hogy tömegkommunikációs szemponthói ő volt az első igazi huszadik századi magyar miniszterelnök; leírt szavai, valamint az általa szerkesztett szövegek és képek messze túljutottak a megyegyűlések, sőt a parlament falain is. Most ne foglalkozzunk ezek tartalmával, alkalmasint demagóg jellegével, amiből a jegyzetekben már kaptunk ízelítőt; ebben az összefüggésben a kommunikáció technikájára kívánom összpontosítani a figyelmet. Húszát újságírói múltjától miniszterelnökként sem feledkezik meg. 1919. december elején, egy fogadáson a következőket mondja: „Fngem nemcsak az a kötelék fűz a sajtóhoz, hogy kora ifjúságomtól kezdve egyedüli keresetforrásom volt. 2i Huszár Károly: A felnőttek oktatásának jövő irányelvei. Lampel, Bp., 1919.12 old. „Nyíltan vádolnak bennünket azzal, hogy mi a kereszténységet politikai céljainkra akarjuk kihasználni. Ez mitőlünk teljesen távol áll. De fel kell tennünk egy másik kérdést, hogy nem igaz-e az, hogy pl. csak a tegnapi napnak egy újságcikkét említsem, hogy nyíltan kimondják, hogy ebben az országban zsidó politikát kell csinálni. És nekünk magyaroknak és keresztényeknek zokon veszik, ha mi azt mondjuk, hogy keresztény magyar nemzeti politikát kell csinálni." (5. old.) 22 Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa - História, Bp., 1990.135. old. (Extra Hungáriám.)