A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)
A LÁTHATÓ BŰN - ALBERTINI BÉLA: Az első magyar „szociofotó" album
En ezt a mesterséget szeretem, és hű akarok hozzá lenni." Az antant elismeti kotmányát. A december 2-ai minisztertanácsi ülésen a miniszterelnök bejelenti: Clemenceau, a békekonferencia elnöke felhívta a magyar kormányt „...küldje ki Neuillybe/:Chateau de Madrid:/ a szükséges meghatalmazásokkal ellátott megbízottait, hogy a békét a szövetséges és csatlakozott hatalmakkal megkössék". Ekkor és a további minisztertanácsi üléseken a béketárgyalások megkezdésének az ország számára ideális időpontját és az ott követendő taktikát illetően a miniszterek és a témához meghívott vendégek, például gróf Bethlen István véleménye megoszlanak, de a tekintetben általános az egyetértés, hog}' az antanthatalmak, elsősorban Anglia jóindulatát a lehető legnagyobb mértékben meg kellene nyerni Magyarország iránt. Ennek alapja az a tény volt, hogy az ország tetületén ekkor román haderők állomásoztak, a gazdaság pedig súlyos válságba zuhant. „Ez az ország elveszített eddig körülbelül 80 milliárd vagyont [sic!] és így teljesen szegény ország lettünk. Pénzünk teljesen elértéktelenedett és még mindig várható a rosszabbodás. Ezzel szemben évi kiadásaink 12 milliárdot tesznek ki. Jövedelmünk is alig lesz, miután termelés alig folyik" - mondja Korányi Frigyes pénzügyminiszter az 1919. december 4-ei minisztertanács ülésén. A Clemenceau-nak küldött miniszterelnöki válaszban a gazdasági helyzet vázolása igen plasztikus. „Az ötéves háború és a bolsevizmus borzalmai által annyi megpróbáltatásnak kitett ország jelenleg meg van fosztva utolsó segélyforrásaitól is, és megsemmisülésre van ítélve. Tekintettel atra, hogy egész vasúti anyagunkat el rekvirálták, élelmiszer és tüzelőanyag készleteink teljesen kimerültek, az ország létfenntartása veszélyeztetve van, és ki van szolgáltatva a tél közepén a hidegnek és éhségnek." E mondatok a jelen téma szempontjából azért fontosak, mert egyes fogalmai tételesen fognak visszacsengeni az Egy halálraítélt ország... szövegeiben. Huszár Károly ebben a helyzetben lép sorompóba a szociális állapotok javítása és egyúttal azok szöveges és képi dokumentálása érdekében. Bel- és külpolitikai motívumain kívül ebben nyilvánvaló szerepet játszott régóta meglévő szociális érzékenysége is. Flogy ez irányú szándékainak bőséges rezonanciája van a sajtóban, az a korábbiak ismeretében már szinte természetes. 1920. január 16-án Huszár amerikai metodista püspököket visz budapesti nyomortanya-szemlére. Itt kapja azt a tanácsot - felhívást? -, hogy készüljön egy olyan kiadvány, amely hitelesen bizonyítja a fővárosi elnyomorodást, mert ez elősegítheti a gazdasági/szociális gondok megismerését, és méltányosságra indítja „a külföld" szívét. A szemle mind a napi, mind a képes heti sajtóorgánumokban visszhangot kap. Január 21-én újabb bejárásra kerül sor, a bemutatás ezúttal is elsősorban külföldi delegátusoknak szól. A helyszínek: a Nyugati pályaudvar (Erdélyből és más megszállt területekről kitelepített magyar vagonlakók él23 Újságíró-miniszterek ünneplése. Huszár Károly vezette kormány üléseinek jegyzőkönyvei. Magyar miniszterelnök a sajtóról. Pesti Napló, 1919. Országos Levéltár, K 27. fond, 124. doboz, december 2. old. 44-45. old. 24 A magyar minisztertanács iratai. A Huszár Károly
