A bűnös Budapest - Budapesti Negyed 47-48. (2005. tavasz-nyár)

BŰNÖK ÉS SZÁMOK - HORVÁTH J. ANDRÁS: Költői látomás - főkapitányi láttamozási a „Híd-avatás" alakjai

szobájában sem -, bogy szobalányként egyik kollégájától kért volna effajta fura szí­vességet. Ezt követően pedig „... testvér­nénje nevére szóló levelet adott át egy hor­dárnak, s kiíván a bort, egy revolverből halálos golyót röpített agyába" - adja tudtul a jelentés. Teréz végső, határozott, rendel­kező, mondhatni „úrias" gesztusai: föl re n­delt bor, menesztett levél, hatékony fegy­verhasználat (csak mellékesen: az év során a tűzfegyvert választó férfiak harmada volt képtelen ilyen módon végezni magával!) - a korszak ismert női magatartási sablonjait te­kintve egyrészt egyfajta atipikus férfias atti­tűdről, másrészt, valamiféle „interstratikus" kultutális hatásról árulkodnak. Mi sem állott távolabb viszont Tisza László inasától, mint a határozottság. A 23 éves Schuller János ugyanis május 16-án ­szintén a Kerepesi úti Hattyúban - jutott atra a hirtelen elhatározásra, hogy szerephez juttatja azt a bizonyos „puszta tőrt". A férfi­as döfés azonban enyhe szúrássá szelídült, s a magát már meggondolt inas végül is sérül­ten kopogtatott be a Dob utca 2. szám alatti kedveséhez, ahonnan menten, ám még idő­ben a Rókus kórházba szállították. 33 2. Morális deficitek, indulati hátterű pá? 'kapcsolati konfliktusok („Én hű valék a kézfogásig S elvette Alfréd a húgom'!" Eltűnnek mind, a járt uton.) 33 BFL VI.1 ,-b. 187. május 17-ei főkapitányi napijelentés. 34 Munkás-Heti-Krónika, 1876. január 9.; Dürkheim, Émile: I. m., 65. old.; Stk 18. 50. old. („Én a szemétmet félrehagytam, És íme, az lőn bosszuló: Most vőlegényem a folyó.") A szépirodalmi alkotások gyakori témái — hűtlenség, csalfaság, állhatatlanság - a korszak tragikus kimenetelűvé fajult való­ságos hétköznapi konfliktusainak is általá­nos motívumai voltak. Már a kortátsaknak is feltűnt - s a mi adataink is ezt támasztják alá -, hogy a társadalom felsőbb rétegei na­gyobb arányban emeltek kezet magukra. 34 Viszont az igen alacsony státuszúak - csa­vatgók, koldusok, cselédek - eltérő életke­retek között kibontakozó, ám hasonló mér­tékű veszélyeztetettsége is több ízben megfogalmazódott. 35 A katonaszeretője ál­tal megejtett, majd elhagyott cseléd sablo­nosnak ható szomotútöfténete a vizsgála­tunk tárgyát képező dokumentációs anyag­ból is elénk bukkan. A Zemplén megyei Szavinóban született, görög katolikus vallá­sú, 24 esztendős Koncz Anna „... szeren­csétlen szerelmi viszonya miatt kísérletté meg - az öngyilkosságot -, miután egy ka­tona kedvesétől teherbe esett, s az most el­hagyta". Rejtélyes szeteket használtak ek­koriban méteggyanánt, így nem tudhatjuk, mi lehetett az a „villó oldat", amelyet de­cember 7-én délben felhajtott a galádul cserbenhagyott hajadon, ám még idejében ketült a Rókus kórházba. Különösen szúr­ta a szemét némely puritán erkölcsű kora­beli társadalomkritikusnak az efféle „baka­Mari" kapcsolat, mert ezekben eleve ez egymás iránti felelőtlenség veszélyforrását 35 Munkás-Heti-Krónika, 1876. április 16.; Dobrászky Péter: I. m. 18. old. so BFL VI.1 ,b. 1877. december 8 ai főkapitányi napijelentés.

Next

/
Thumbnails
Contents