Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KERÉNYI FERENC: A színház mint társaséleti színtér

közönség koncentrálása előnyökkel is járt: vendégművészek a német nyelvterület egészéről jöttek és minden színjátéktípusban. Joggal beszélt Garay János még az 1830-as években is a „tarka német Tháliá"ról. A jelző olyan értelemben is indokolt, hogy a Német Színház valóban felszívta a hajdani Kreutzer-, sőt a Hetz-Theater publikumát, valamint azt az „első közönség"-et, amelyik a város növekedéséből adódott és színházi élmények nélkül érkezett. Az ő igényeiket elégítették ki a „katonás" drámák (felvonulásokkal, csatajelenetekkel), állatalakoskodó színdarabok (Mayerhoffer „Bestiendarsteller" farkasként, leopárdként, kutyaként, oroszlánként és majomként produkálta magát bennük), de felléptek gimnasztikai társulatok, akrobaták is. Szintén tarka volt a közönség nemzetiségi összetétele. A napóleoni háborúk hadiszállításain meggazdagodott pesti polgárság, amely anyagilag is érdekelt volt a régió legnagyobb színházának (és az egykori Pest legnagyobb középületének) felépítésében és működtetésében, anyanyelvén és Bécsre figyelve kívánt szórakozni és művelődni, ám mindig is hangsúlyozta magyarországi voltát. Az 1808 és 1812 közötti színházépítést a fejletlen infrastruktúra és a háború okozta munkaerőhiány folyamatosan fékezte, a művészi munkákat (szobordíszítés, díszletfestés) Bécsben kellett megrendelni - ám az alapkövön Czinke Ferenc magyar disztichona állt, az előfüggönyön Magyarország nemtője indult a Művészet temploma felé, a Hazaszeretet és a Bőség kíséretében. A nyitóelőadás előjátékát August Kotzebue, a korszak leghí8 Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története 1812-1847. Bp., 1923. 44. old. resebb darabgyárosa írta Szt. István királyról, Beethoven szerzetté a kísérőzenét, a fődarab (Kotzebue: Belas Flucht) a magyat történelemből, a tatárjárásból merítette tárgyát, bár - a császári család Napóleon elleni menekülésének analógiája miatt-csak 1815-ben kerülhetett színre, és helyette egy Pest városáról szóló allegória volt műsoron. A hatalmas nézőteret egyetlen prózai darab tudta megtölteni, Theodor Korner Zriny című tragédiája, amely Pesten 27, Budán 10 előadást ért meg. A vendégművészek kötelességüknek érezték, hogy magyar nyelven is megszólaljanak, egy-egy strófát így énekeljenek. A pesti műsorra átkerült bécsi sikerdarabok honosításon estek át. Adolf Bäuerle paródiája {Alme, oder Wien in einem anderen Weltlheil) már címében is Pestre' változott, és a darab slágerében a „Ja nur ein Kaiserstadt, ja nur ein Wien" magasztalás az „Es ist nur ein Ungarland, es ist nur ein Pest" refrénre módosult.

8 A német színészet közönségének szórakozásigényéhez alkalmazkodott a második pesti magyar színtársulat is (1807-1815); az újdonság varázsának múltával, 1807-re és 1808-ra kiadott zsebkönyvükben őszintén fogalmaztak: „... hogyha előadott játékdarabjaink a nemzeti nyelv pallérozását és ízlés finomságát előbb nem mozdítják is, és jobbá tételére semmi befolyásuk nincsen is, legalább tisztességes üdőtöltést szereznek azoknak, kik bennek kedveket találják." A vándorszínészet későbbi pesti megjelenései alkalmával pedig akkor volt sikerük, amikor a magyar nyelven megszólalás mellett művészi újdonságot is hoztak: 1819-ben és 1820-ban Kisfaludy Károly tör-