Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"
„Eszmesúrlódások" A 19. századi magyar közirodalom a (pesti) társaséletről FÁBRI ANNA 1851-ben egy 25 éves, Erdélyből nemrégiben Pestre költözött fiatalember, Gyulai Pál, szemügyre véve a város lakóit, a következő sorokat vetette papírra: „...ha tetszik, nézhetjük őket azokon a helyeken, melyek a köz- és magánélet közt középutat tesznek, s melyeken, ha az emberek összejőnek, egy részt nyilvános életet élnek, amennyiben magángondolataikat és gondjaikat otthon hagyják, egyrészt magánéletet, amennyiben sem gondolataikat, sem gondjaikat nem közlik nyilvánosan. Ily helyek az egyház, a színház, a kávéház, a vendégház..." - s ezzel voltaképpen a társasélet definícióját nyújtotta olvasóinak. 1 Hogy a társaséletből a közéletbe kilépni, illetve a magánéletből oda belépni lehet, a viszonylag tagolt, s viszonylag rugalmas társadalmaknak fontos jellemzője, de különleges jelentőségre olyan korszakokban tesz szert, amelyekben a nyilvánosság erősen korlátozva van. Gyulai egyenesen úgy fogalmazott, hogy a társasélet a közélet helyettesítője és várakozóhelye is lehet: itt lehet felkészülni a jobb időkre, a közélet korlátozások nélküli kibontakoztatására. Ezt szem előtt tartva azután a nyílt politikai elnyomatás korszakában alig leplezetten politikai programot hirdetett: „a társasélet terén el kell foglalnunk minden talpalatnyi földet, honnan a nemzet javára munkálkodhatunk és szebb jövőjét készíthetjük elő. (...) Szedjük össze vagyonunk maradványait, gazdálkodjunk, ahogy lehet, szerezzünk, amint tudunk, munkálkod1 Gyulai Pál: Budapesti élet. A cikk először a Pesti Napló 1851. január 4-ei számában jelent meg, a fenti idézet forrása: Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok, Akadémiai Kiadó 1961. 451. old.