Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

junk a körülmények közt crnyedetlenül és józanon. Vajha s jelen körülményeink között legalább tanulnók meg inkább becsülni a társas tért, melyen sokat nyerhetünk anélkül, hogy sokat veszthetnénk.' Ez a gondolat néhány év múltán Mocsáry Lajos // magyartársasékt című könyvében lényegesen nagyobb hatást keltve vetődött fel. „Egy roppant tér áll teljesen rendelkezésünkre, s e nagy tér a társas élet, a nemzet belső élete" -jelentette ki a szerző, majd azt is leszögezte, hogy a magánkörök alapozhatják meg és tarthatják fenn a nemzet mentális egyensúlyát: „A közlekedésnek, eszmesúrlódásnak legelső tere a magánkörök, a magántársalgás. Hol sok ember összejő, s ez által az életbe elevenség költözik, elevenebb a gondolat, ingert nyer a tevékenység, s létre jő a verseny. Magánkörökben pendíttetnek meg előbb az eszmék, melyek a nyilvános téren nyernek azután bővebb kifejlést. Mi célja volt más nagy Széchenyinknek, midőn a casinókat, lóversenyt stb. megpendítette? Közlekedés, eszmesúrlódás, ismerkedés. Mindennek legegyszerűbb módja a házi nagyobb mérvbeni társas közlekedés. Most midőn fórumaink elnémultak, ez az egyedüli tér."

4 Társaséleti reformeszmék Szembeötlő, hogy az 1850-es évtized társasélettel kapcsolatos bőséges közirodalmát nagyrészt még mindig Széchenyi István gondolatai (sőt megfogalmazásai) mozgatták. Bár a gróf teljes művet nem szentelt a kérdés kifejtésének, de szinte mindegyik írásában felemlítette. Hiszen, ahogy a Kelet Népé-ben fogalmazott, a „közcsinosodás" elősegítését tekintette életcéljának, s ebbe a gazdasági szerkezet átalakítása éppúgy beletartozott, mint az infrastruktúra fejlesztése vagy a társas- és a legszűkebb magánszféra civilizálása.

0 Amikor a kívánatos változások (egyik) sine qua nonjának „a kiművelt emberfők sokaságát" jelölte meg, nem csak, sőt nem elsősorban valamiféle akadémikus műveltségre gondolt, hanem arra, amit más helyütt ékttudománynak nevezett. Ez az élettudomány voltaképpen elméleti és gyakorlati emberismeret, amelynek alkalmazhatósága (és alkalmazása) adja meg igazi értékét. „Az embereket természeti hajlandóságaikból kivetkeztetni hasztalan, vagy igenis hosszadalmas munka, és így csak úgy fogunk velek boldogulni, ha őket valóság szerint ítéljük és velők aszerint bánunk", jelentette ki 2 Az idézet Gyulai Pál Társaséletünk című cikksorozatából való, amely eredetileg a Pesti Röpívek, 1850. október 27., november 3., 10., 17., 24-ei számaiban jelent meg, a cikksorozatot itt és a továbbiakban a következő szöveg alapján idézem Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok. Akadémiai Kiadó 1961. (448. old.). 3 Mocsáry Lajos: A magyar társasélet. Pest, Müller Emil könyvnyomdája, 1855.10. old. 4 U.o.,49. old. 5 Köztudott, hogy nemcsak programalkotóként, hanem építőként is fáradhatatlan volt: több fővárosi társaséleti színtér - például kaszinó, lóverseny, színház, sétány - létrehozását, ki- és felépítését kezdeményezte, illetve szorgalmazta.