Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

szállításának gondjai mennyire felőrlik idegeiket, idejüket, energiáikat és tehetségüket. Saját korukat és habitusukat például véve bizonyosan hittek abban, hogy a baráti összejövetelek balzsamszerűen enyhítik a „kiválasztottak" megterhelő szellemi és fizikai fáradozását, valamint stimulálják vagy éppen levezetik a művészi tehetség lobogását, még ha ennek - előre ki nem számítottan - az lett is az ára, hogy önmaguk legbensőbb érzelmi világának és személyes kapcsolatuk háromszögének bizonyos érzelmi részét kellett érte feláldozni. És persze nem kizárt, hogy a napi együttélés súrlódásai bennük is sok tüskét hagytak, s akarva-akaratlan maguk is beleuntak a nagy ember, a „nemzeti ereklye" örök csodálatába vagy a Jókai személyes megjelenését követő feszengésekbe. Hosszú ideig sokkal szembetűnőbb volt, hogy a szalon - a terveket is túlszárnyalva kitűnően működik. Az előkelő vag)' extrém vendégek jelenléte nagyon fontos kapcsolati tőkét jelentett, s ennek csak az egyik részét tette ki a megtendelésekben, közös vállalkozásokban, politikai és hivatali előrehaladásban, kiosztott díjakban és felkínált lehetőségekben mérhető anyagi-egzisztenciális gyarapodás. Ennél sokkal fontosabbnak számított, hogy a kiválasztottakból álló társaság a szalonba lépve még inkább megerősödött szellemi kiválasztottság-tudatában, s ez folyamatosan dinamizálta önmagát; külön-külön is a szalon tagjai, valamint — összesítve mindannyiuk hírét-nevét-befolyását - az egész szalon imázsát. A szalon (azaz Feszty és Róza, és mellettük Jókai) nem kis részben a kiváló sajtóvisszhangnak köszönhetően - nagyon hamar elérte, hog)' a látogató nem pusztán egy baráti társaságba lépett be, hanem a modern művészelit csapatának kiválasztott és beavatott tagjává vált, tehetsége pedig igazi elismerést nyert. De a szórakozáson, az angyali házigazdákon, a bűbájos és tehetséges vendégseregen, a nívós művészelőadásokon, a hanyag, a korban extravagánsnak számító (de még csak elemeiben dekadens) és szokatlanul modern elegancián és a felkentség, a rátermettség átélhető reprezentálásán felül (egyre nyilvánvalóbban már csak a Fesztyék szalonjának) a vendégek valami olyasmit is megkaptak itt, amelyet egyetlen más szalon sem kínálhatott. A szalon - rövid, átmeneti időre - azt az illúziót adhatta, hogy a különböző művészeteket, tudományágakat lehetséges az embernek (vagy egy szűk elitcsoportnak) átlátni, együtt élvezni, s egymásra hatásuk eredményeit felhasználva ezt sors-, nemzet-, művészetformáló érdekek szerint alakítani és koordinálni. Az idelátogatók éveken keresztül hittek benne, hogy a szalonban valami nag)' nemzeti ügynek a részesei lehetnek. Hitték, hogy a szalon lassanként az országnak azt a vezető elitjét gyűjti egybe, amelyre - a nem túl távoli jövőben - rá lehet bízni az ország politikai, de főként művészeti-kulturális, valamint morális, ízlés- és mentalitásbeli vezetését. S akik pontosan tisztában voltak azzal, hogy a modern, nyugat-európai szintű, új Magyarországot - mely az ősi, született nemzeti arisztokrácia és a szellemi arisztokrácia összekapaszkodó erejéből és tehetségéből épül majd fel - az ősi magyar eredet megkeresésével, a magyar vér, a magyar ész és a magyar tehetség felkutatásával és állandó