Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

próbálkozás sikertelensége pedig fájó igazolásnak mutatkozott. Adorján Sándort komolyan elgondolkodtatta és hosszabb elemzésre késztette a társaságban egyre inkább csak eltévelyedett idegenként topogó Jókai dolga: „Pedig épp Jókain láthattam elég gyakran, hogy nagy embernek lenni vajmi keserves dolog. Amikor a talentum kezdi az emberét a többi közül kiemelni, bizonnyal hoz neki valami kellemes, hiüságta hízelgő, jól eső, őt magát önérzetessé, büszkévé tevő érzést. De amikor ez a talentum már általánosan elösmert, és tulajdonosa már kétségtelenül nagy ember, akkor jön az u. n. nagyság átka. I la egy társaság gondtalanul mulat és nagyokat nevet magában - egyszerre elcsitul, merevvé, ünnepélyessé, ceremóniássá lesz, amint a tisztelt nagyság közibük lép. Hajlonganak előtte, megbámulják, mint valami csudát, tudakozódnak is egy kissé félénken becses egészsége után, de hogy egy jóízű szót mernének vele váltani, atra alig van eset, mert senki sem akar szerénytelen vagy tolakodó lenni. Pedig a szegény nagy embet olyan hálás volna érte, ha néha, vagy akár lehető gyaktan bánnának vele ugy, mint közönséges emberrel, s ne ünnepeljék mindig. Igyekszik ő is belevegyülni a ttéfálkozásba, de mihelyt észreveszi, hogy minden mondására egész udvaronc készséggel kacagnak, pedig okuk sem volt rá elhúzódik és marad magában az ő bámult, de gyakran vajmi terhes nagyságával. [...] Szóval, sok egyeben kívül a nagyság átka még az is, hogy a nagy ember még az igazi világvárosban is olyan figyelemnek és szemlélésnek van kitéve, mintha valame68 Adorján Sándor. Jókai közelről. MSzal 1893/1894. XX. köt. 751-754. old. lyik olyan vidéki kis városnak volna irigyelt lakosa, ahol már föltalálták a pletykát."

68 Jókai igazi befogadása a Feszty-szalonba -valahol az 1890-es évek közepe tájától már - ha mindannyian nagyon akarták is - mégsem játhatott sikerrel. A Bajza utca lakói már semmiképp sem érthették meg egymást. Jókai láthatóan és kézzel foghatóan - a házigazdák és a vendégek teljes megbecsülése és az i tán ta való tisztelet fenntartása mellett - már tényleg más, egy elmúlt világban élt, és egyre kevésbé találhatta meg Fesztyékkel és a társasággal a közös hangot. Az pedig, hogy mindezzel tulajdonképpen egy új, tematikájában, kérdésfeltevéseiben, világlátásában és -értelmezésében, poétikájában, szerkezetalakításában, jellemábrázolásában, stílusában, humorában stb. egy egészen más, a kotábban született Jókai-regényektől mindenképpen erősen különböző - egyre több vélekedő szerint: modernebb - írói látásmód kialakításához kapott lehetőséget, nem tudni, hogy mennyire boldogította és képes volt-e kárpótolni őt. Feszty Árpád és Jókai Róza ezt a hatalmas törést nyilván nem, vagy csak évekkel később vette észre. Az egymás iránti szeretet és az együttlakás miatt úgy gondolhatták, az ő gondjaiknak Jókai ugyanúgy részese, s ő is látja és megérti, hogy a mindennapok nehézségei: a gyereknevelés, a házaspár közötti esetleges étzelmi távolodás,

69 az átépítések, a hatalmas villa fenntartására szükséges pénz előteremtése, a beindított vállalkozások működtetése, a — szalon toppant sikeresen megvalósított sajtóbeli bemutatásának és a sajtó erejének következtében beérkező - folyamatos megrendelések 69 A Feszty és a Róza között elhidegülésre egyedül Gozsdu utalt. Gozsdu, i. m., 664. old.