Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

be állított, örökmécsesként világító Laborfalvi-szobor. A berendezési tárgyak kiválasztását ugyanaz a Justh Zsigmondtól tanult-közvetített, a taine-i miliőelméletre visszavezethető, de már a mindennapi élet viszonyai között vulgarizálódott elv vezette, mint ahogy a majdani szalon vendégkörének kialakítását is. Ahogy a szalonba a születési hovatartozás, a kiválasztottság vagy a kiemelkedő (és nemzetjavító) művészi teljesítmény, a tehetség révén, illetve a magyarság ősi eredetéhez visszavezető kötelékek, törekvések vállalása vagy a jelképszerűsége alapján lehetett bekerülni, úgy a szalon tárgyainak is ezt kellett tükrözniük, így kerültek tehát a falra és a térbe egyrészről az ősi magyarság hagyományát, keleti eredetét hangsúlyosan idéző eszközök, szerszámok, hangszerek - másrészről pedig a nemzet történelmét formáló és a magyarság történelmén végigvezethető arisztokrácia megszokott környezetét idéző antik, míves berendezési tárgyak. A Bajza utcai Jókai-villa „... erősödött Jókat nemzeti jelképpé avatása..."