Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Szalon-Garnitúra

be állított, örökmécsesként világító Labor­falvi-szobor. A berendezési tárgyak kivá­lasztását ugyanaz a Justh Zsigmondtól ta­nult-közvetített, a taine-i miliőelméletre visszavezethető, de már a mindennapi élet viszonyai között vulgarizálódott elv vezet­te, mint ahogy a majdani szalon vendégkö­rének kialakítását is. Ahogy a szalonba a születési hovatartozás, a kiválasztottság vagy a kiemelkedő (és nemzetjavító) mű­vészi teljesítmény, a tehetség révén, illetve a magyarság ősi eredetéhez visszavezető kötelékek, törekvések vállalása vagy a jel­képszerűsége alapján lehetett bekerülni, úgy a szalon tárgyainak is ezt kellett tük­rözniük, így kerültek tehát a falra és a térbe egyrészről az ősi magyarság hagyományát, keleti eredetét hangsúlyosan idéző eszkö­zök, szerszámok, hangszerek - másrészről pedig a nemzet történelmét formáló és a magyarság történelmén végigvezethető arisztokrácia megszokott környezetét idé­ző antik, míves berendezési tárgyak. A Bajza utcai Jókai-villa „... erősödött Jókat nemzeti jelképpé avatása..."

Next

/
Thumbnails
Contents