Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

DEDE FRANCISKA: A szalonember: Justh Zsigmond

része soha nem juthat be. Az előkelő hölgyek például nem látogatják a rangban alattuk állókat, női mivoltuk egyébként is számos nyilvános (vagy magánéleti) térből kizárja őket, a rangban alacsonyabb állásúakat pedig nem fogadják magasabb állásúak szalonjában, s még a társadalom minden rétege iránt egyaránt érdeklődő Justh is különlegesnek tartja azt a januári estéjét, amikor ellátogatott egy ötödik emeleti lakásba. „Végre elértem azt, ami után már olyan rég vágyakoztam, s ami itt Pátisban éppen nem olyan könnyű, van olyan ismerősöm, ki a boulevard Vaugirard-on lakik s hozzá az ötödik emeleten. A legnehezebben az alsó osztályokat lehet megközelíteni, végre is a nagykövet nem ajánlhat a komornyikja suszterjéhez. Véletlenül mégismerkedtem egy peintre décorateurrel, neve Eduard Chauffray. Terno, mert meghitt magához. Nos tehát ezt látogattam meg. [...] Az én peintre décorateuröm nagyon elbámul, hogy valóban eljöttem, ígéretemet csak frázisnak vette. Eleinte túlságos udvariasak, ezt nem szeretem, pár 13 * canaille szót eresztek meg, hogy - elfelejtsék, hogy az első emeleten lakom."

14 A faubourg-ok szalonjai A szalonvilág csak kevesek számára átjárható. Párizs előkelő társasága már régóta negyedek - faubourg-ok - szerint határozza meg magát. A korábban szigorúan a lakó11 Akkoriban vagy önálló palotákban, vagy első emeleti lakásokban laktak az előkelő párizsiak (és a budapestiek is). 12 díszletfestő 13 közönséges hely szerinti megnevezés később már nem kizárólag területi szempontból jelöl származást, rangot, életmódot és társadalmi helyzetet. A legelőkelőbb és vitathatatlanul legarisztokratikusabb szalonok most is a Faubourg Saint Germain előkelőié, s bár sokszor már nem a „faubourg"-ban laknak, tekintélyük mégis töretlen: kizárólag (vagy majdnem kizárólag) a régi családokkai érintkeznek, s továbbra is a faubourg tagjaiként határozzák meg magukat, és mások is így említik őket. Arra is akad példa, hogy a negyedben laknak, de sokkal szegényesebb környezetben, mint korábban, nevük mégis ugyanaz a régi, tiszteletet parancsoló név marad. A feltötekvő új nagypolgárság képviselői és a külföldi újgazdag parvcnük megpróbálnak ugyan közel költözni hozzájuk, a kapuk azonban sokszor zárva maradnak előttük, s bár talán egymással szemben laknak az utca két oldalán, mégis két külön világot képviselnek, láthatatlan, mégis áthatolhatatlan falak választják el őket.

15 Justh naplója nagyszerű párizsi „fin de siècle" szalonok ajtaját tartja nyitva kései olvasói előtt. A legelőkelőbbek közé tartozik de Maillé hercegnő szalonja. Áprilisi „bal blanc"-ján azonban,

16 ahol Polignac-ok, La Rochefoucauld-ok, Fitz-James-ek: Franciaország „legrégibb s legnagyobb nevei" vesznek részt, leginkább unatkozni lehet: „íme a bál: fehér lakkírozott falu salonok, halvány saumon

17 bútorok, a plafondon Louis XV modorú ég és felhők, fagyos atmosféra, 1A Justh Zsigmond naplója..., 31. old. is Martin-Fugier, Anne: La Vie élégante ou la formation de Tout-Paris. Fayard, 1990. 16 leánybál 17 lazacszín