Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

VÖLGYESI ORSOLYA: Kuthy Lajos estélyei

gye másodosztályú megyebiztosa tevékenykedett. E lépéséért Kuthyt a közvélemény és az írótársak többsége árulónak tartotta és elítélte, éppen ezért a század utolsó évtizedeiben az író személyével foglalkozó munkákat nagyban befolyásolta Kuthy hivatalvállalásának letagadhatatlan ténye. A Kuthyval foglalkozó visszaemlékezések egy része kétségkívül apologetikus jellegű, s az egykori barátok, pályatársak tollából származó kijelentések számos esetben hozzájárultak ahhoz, hogy az író pályájának bizonyos szakaszairól elsősorban legendák hagyományozódjanak az utókorra. A Kuthyval foglalkozó irodalom ennek következtében alapvetően két, élesen elkülönülő szakaszra osztja az író életpályáját, elfedve az egymást követő döntési helyzetek sorát, amelyek végigkísérték és nagymértékben meghatározták Kuthy sorsának alakulását. Kuthy életének egy meghatározott szakaszában, nagyjából az 1832 és 1838 közötti években dőlt el, hogy az ekkor húszas éveiben járó fiatalember az írói pályát választja. Kuthy nem követte tehát az apai mintát, nem lett református lelkész (noha tanulmányait a debreceni református Kollégiumban folytatta), otthagyta a szülőföldjén kínálkozó magánszolgálatot, elszalasztottá a vármegyei karrier lehetőségét (bár aljegyzőnek kinevezték). Igaz, mindebben szerepet játszott az is, hogy az 1832—36-os országgyűlésen létrehozott Társalkodási Egyletben való részvétel mi2 Az 1842-ben megjelent tagnévsor a többek között a következő neveket tartalmazta: Vörösmarty Mihály, Henszlman Imre, Szontagh Pál, Hunfalvi Pál, Egressy Gábor, Garay János, Frankenburg Adolf, Erdélyi János, Vahot Imre, Vachott Sándor, Lendvay att eltiltották az ügyvédi vizsga letételétől. Mindezek után az 1830-as évek végére jutott cl az írói életforma hivatásszerű vállalásáig. Mindebből nyilvánvaló, hogy Kuthy Lajos kapcsolatrendszere több, időben és térben elkülöníthető rétegből tevődött össze már az 1830-as évek végén is. A debreceni kollégiumi évekből megőrizte és ápolta az egykori iskolatársakkal, például a Farkas Jánossal való barátságot, nem vágta el a Bihar megyei közélethez fűződő szálakat, 1830-as évek végétől pedig kedvelt tagja lett a pesti író-értelmiségi társaséletnek, amely természetesen erős szálakkal kapcsolódott az egyre inkább Pesten koncentrálódó ellenzéki mozgalmakhoz is. Tagja volt a Pesti Aíagyar Színház megnyitása után megalakuló Kör nevű irodalmi művészeti egyesületnek, amely 1843-ban a Nemzeti Kör nevet vette fel. A tagok rendszeresen összegyűltek az egykori Sebestyén tér és Lakatos utca sarkán álló Csiga vendéglőben. A visszaemlékezésekből úgy tűnik, az 1840-es évek elején színre lépő fiatal írók és az idősebb pályatársak között nem feszültek nyilvánvaló nemzedéki ellentétek, és a fiatalabbak kifejezetten keresték a tekintélyesebb írók, költők társaságát. Ezt támasztják alá Degré Alajos következő sorai is: „Többször néhányan leginkább iró-jelöltek s kezdők - társainktól titokban elszakadva, a Csigához mentünk estelizni, hol egy nagyobb kerekasztal közelében iparkodtunk helyt foglalni. Aztán a kerekasztal is megnépesült; ott láttuk Márton, Barabás Miklós, Erkel Ferenc, Fényes Elek, Bártfay László, Irinyi József, Nagy Ignác, Kuthy Lajos, Pulszky Ferenc, Kossuth Lajos, Perczel Mór, Eötvös József, Trefort Ágoston, Lukács Móric, Teleki László. A Kör elnöke Fáy András volt.